"egyszerre fájunk, mint egymásból táplálkozó ok és okozat"

Vesho-Farkas Zoltán:

INGA

Igaz, igaz, nem válaszoltam azonnal,

mint önérzetében sértett gyermek

hallgatásommal büntettelek,

magamban téged és benned magam.

Közben egyszerre fájunk,

mint egymásból táplálkozó

ok és okozat.

A sértettség egyensúlyát vesztve

a múltba zuhan, de ha visszaemlékezem,

valami sajog még, mint tudatban

a testrészt vesztett fantom-fájdalom.

A napnak most csak fénye van,

s mi didergünk a novemberi napsütésben,

csak érezzük egymást, mint mélytengeri halak

érintésnyi-sötétben.

De látod,

Te vagy közös létünk ingája

és én porcelán-mozdulatodban a lendület,

bennünk történik az idő,

minden más csak képzelet.