Előadás a MIKOLÁS100 konferencián

Jugoszlávia építészete az 1960-as és 1970-es években vajdasági példákkal

Dr. Lovra Éva a Debreceni Egyetem Műszaki Kar Építőmérnöki Tanszékének oktatója, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa (2024-2027) október 4-én előadás tartott a MIKOLÁS100, Mikolás Tibor születésének 100. jubileuma alkalmából tartott konferencián meghívott előadóként. Előadásának címe A volt Jugoszlávia korszakbeli építészete, amelyben az ösztöndíjas kutatásához kapcsolódóan három vajdasági magyar / magyar vonatkozású építészről és munkáikról is beszélt, mint Aleksandar Kelemen (Kelemen Sándor), Dragutin Karlo de Negri (Károly) és Farkas Imre, valamint az építészet és a társművészetek szintéziséről. Nagy Imre és Dévics Imre fogalmazta meg a képző- és iparművészet építészettel és városépítészettel való összefonódásának vezérelvét: „Umesto galerije – Grad-galerija” (Mitrović 2010, 272), azaz kiállítóterem helyett a város a kiállítóterem.

Kelemen Sándor mintegy tíz évvel belgrádi képzése befejezése (1950) után tervezte a járás új székházát. 1999-ben Tabaković-díjat kapott. Kelemen szocialista modern építészeti elvei szerint tervezett épülete az 1944-es bombázásokban megsemmisült épületek helyén, a vasútvonal és felüljáró mellett épült. Az Újvárosháza (1961/1964) pillérekre állított toronyépületének leghangsúlyosabb elemei a hatalmas konzollal jelölt bejárat és a tetőterasz előtti, aszimmetrikusan elhelyezett brise-soleil. E két szélső szint között hatalmas függönyfal borítja a keleti és nyugati homlokzatot. A déli és északi homlokzat zártabb, ezt a középfolyosókat bevilágító ablakok törik meg. Az Újvárosháza két tömegét kiegészíti Dragutin Karlo De Negri pártszékháza (ma banképület) 1963-ból. Az épületek funkciói meghatározzák a területet, a város új adminisztratív köszpontját akarták itt létrehozni. A meglévő városi kontextus folytonossága megtörik: váltják egymást a második világháború előtti és utáni épületek. Az Újvárosháza és a Pátria Hotel (ma átépítve) nem igazodik az utca négyzethálójához, az ezáltal felszabaduló tér kialakítása a Pátria falmozaikjával a hatvanas évek elejének építészeti-képzőművészeti szintézisét követi.

1964-ben épült Újvidék új vasúti pályaudvara, a tervezők Farkas Imre és Milan Matović voltak. A pályaudvar épülete még éve- kig az ország legmodernebb pályaudvara volt, írja Vladimir Mitrović az Arhitektura Vojvodine XX. veka című munkájában. Az épület három fő egysége a reprezentatív előcsarnok a várótérrel, az éttermet is magába foglaló rész, és a kiszolgáló rész a forgalom- irányítás irodáival és egyéb helyiségekkel (raktárak, irodák). A pályaudvar leghangsúlyosabb része az előcsarnok, üveghomlokzata felett a homlokzat síkja elé nyúló nyeregtető-sorozattal (8 nyeregtető alkot cikkcakk-motívumot).