ÉN KICSI SZÖRNYEM -KIÁLLÍTÁS
ÉN KICSI SZÖRNYEM - szörnyek és képzeletbeli lények a gyerekkönyv-illusztrációban
Útmutató szörnyűző rajzokhoz
Révész Emese művészettörténész kiállítás-megnyitó szövege
Szörnyek márpedig vannak. Itt sertepertélnek körülöttünk, kukucskálnak a háztetőkről, fütyörésznek a mákos beigliben, fészkelődnek a zoknis fiókban. De ez nem is olyan szörnyű, mert mindig is itt laktak velünk, korábban anya rumli dobozában, azelőtt meg a nagyi hímző ládájában, és – ha jól megnézed, némelyik régi képen jól kivehető – Petőfi kaftán zsebében is ott lapult egy, miközben szavalt a Pilvaxban. De nem árt tudni, hogy hiába zizegnek a szobában, csak akkor ijesztgetnek, ha félsz tőlük. A te félelmed nélkül olyanok ők mint egy kedves kis háziállat, egészen szerethetőek, olykor még némi süti maradékot is ad nekik az ember. Sajnos az élet egyik legfontosabb ismeretét, a szörnyek hatástalanításának tudományát nem tanítják az iskolákban. (Talán a Roxforban igen, valami mágiatudományi órán, egyébként meg csak némely eldugott alternatív suliban.) Pedig nem is olyan bonyolult, meg nem is igazán titok, ezért mi eláruljuk, hogy a szörnyek hatástalanításának egyik legjobb módszere: ha lerajzolod őket. A szörny ugyanis rém hiú népség, és amikor meglátja a képeden a rusnya pofáját, úgy elszörnyed magától, hogy meg se mukkan. Ha meg kifejezetten szépre rajzolják, úgy elérzékenyül magáról, hogy attól kezdve felé se néz a rémisztgetésnek.
Kevesen tudják, de a szörnyek legkiválóbb hatástalanító mesterei a művészek. Mivel ők évezredek óta közvetlen kapcsolatban vannak a valóságon túli világokkal, könnyedén elbánnak bármilyen ijesztgetős rémpofázmányokkal. Egyikük (neve elhallgatását kérve) elárulta a szörnyűző rajz titkos receptjét, amit most utólagos engedelmével megosztunk e kiállítás nézőivel:
-
Végy egy szörnyet. (Hogy honnan tudod, hogy ő szörny? Ha félsz tőle, az épp elég indok. Vigyázz, ne tévesszen meg a tetszetős külső, attól még lehet, hogy éjszaka világít a szeme.)
-
Nézz szembe vele. (Ettől már önmagában betojnak, mert megszokták, hogy láttukra hanyatt-homlok menekülnek a jóemberek, de néha még a rosszak is.)
-
Jól vizsgáld meg, rücskös-e a bőre, változik-e a szeme színe, tágul-e az orra lyuka, fogai épek-e, milyen hosszú a körme, kócos-e a haja? (A bátyád nem számít, csak nem mosakodott szerda óta.)
-
Végy egy jó nagy tiszta papírt. (Lehetőleg akkorát, ami mögé baj esetén elbújhatsz.)
-
Gyűjts magad köré minél több színes ceruzát, festéket vagy filcet. (A szörnyek ugyanis a félhomály lakói, a színtől úgy irtóznak, mint a kedvességtől. Valószínűleg színtévesztők, de ezt sosem vallanák be.)
-
Idézd magad elé a pofázmányát és rajzold le színpompásan, minél több mintával és dísszel telehintve.
-
Onnan tudhatod, hogy a képed csodálatos lett, hogy a szörny (ha ezek után előmerészkedik egyáltalán) fejvesztetten menekül majd. (Némelyik szó szerint feje vesztetten.)
-
Ezek után nincs más dolgod, mint hogy az elkészült képekkel tapétázd tele a szobádat. Az esetleg ide tévedt szörnyek pánikszerűen hagyják majd el a terepet, ha meglátják, hogy olyannal van dolguk, akik beavatottak a szörnyűzés művészetébe.
Kiállításunkon olyan művészek képeit gyűjtöttük össze, akik nagy mágusai a szörnyűzés tudományának. Jól ismerik a sárkányok megannyi faját, a barátságos félénkektől a félelmetes sárkánygyíkokig. Némelyek régvolt hősök csatáját is megörökítették. (Szegények nem tudták még, hogy kard helyett elég lett volna egy színes ceruza a kezükbe.) Rajzaikon neon színekbe öltöznek a boszorkányok és kísértetek, az ókori mitológiák hibrid lényei pedig olyan színpompás ruhában jelennek meg, hogy legszívesebben velük együtt szárnyalna az ember. Az ő képeiken az ágy alatt lakó szörnyikék ártalmatlan flótások csupán, akik nélkülünk semmire se mennének. A végén még össze is barátkozunk, lóbáljuk a lábunkat, nagyokat kacagunk ezeken a rémes rémeken, miközben így szólítjuk új barátunkat: én kicsi szörnyem!