Fotózás a Tanap – Tátra nemzeti park - múzeumában

A Tátra Nemzeti Park igazgatóságának a múzeumában fotóztam 2026. január végén.

Sorozatom egy részében a természetes tájjal is foglalkozom, nemcsak az ember által módosított tájakkal, ipari környezettel.

Egy nagyon erős kettősséget reprezentálnak számomra az állatokat bemutató kiállítások, legyenek ezek állatkertek (fotóztam a budapesti, és nyíregyházi állatkertekben is a sorozatomhoz), ahol élő állatokat látni, vagy természettudományi jellegű múzeumok, ahol pedig kitömött állatok, emlősök, madarak vannak bemutatva mesterségesen felépített, természetesnek látszani próbáló, de nagyon mesterkélt környezetben. Az ember mindent leigáz, ahogy már a korai amerikai fotózásnál is láthattuk – a természet egyszerre egy csodálni való, és félelmetes, de egyben leigázni és kihasználni, kitermelésre szolgáló nyersanyag erőforrás – így tekintettek rá már akkoriban, a fotográfia kezdeti idején, és az első nemzeti parkok megalakulásánál is az USA-ban.

Az ember az ipari forradalom óta mérhetetlen és visszafordíthatatlan módon pusztítja, mérgezi a természetet, a föld bolygót. Az állatok élőhelyeit, vizeket, erdőket kiírtja, megmérgezi, az állatfajokat leöli, elpusztítja, majd néhányat befog, és állatkertben, mesterségesen berendezett „kirakat” ketrecbe helyezni szórakoztatás céljából, vagy csak simán leöli, és testét – bőrét kitömve,

érdekes pozícióba helyezi valami múzeumban, szintén „csodálkozás” céljából (vagy simán valamilyen erősen patológiás uralkodó, gyűjtögető hajlamból).

Egy korábbi sorozatomban, a Flóra és Faunában már fotóztam kitömött állatokat, később majd ez az anyag is a nagy „Ígéret földje” sorozatom, trilógiám (?) része lesz. És innen jött az, hogy kiterjesszem sorozatom ezekre a „mesterséges” élőhelyekre is – legyen ez egy múzeum fala, kitömött állatokkal, megfestett, valamilyen élőhelyet imitáló természeti háttérrel, életteret imitáló igazi, vagy mű fadarabokkal, kövekkel, művízzel.

Most 2026-ban két ilyen helyszínem van, az egyik a szlovákiai Tátralomnicon található TANAP múzeum, a másik pedig, ahova majd 2026. májusában megyek, az a bécsi Természettudományi múzeum (ide külön írásos, fizetős engedéllyel lehet bejutni, 2 órás fotózást engedélyeznek, és hónapokig leveleztem velük az engedély dátumát egyeztetni, mert rendkívül foglaltak).

A TANAP múzeum kiállítása mintegy 1000m2-es, a Magas Tátra Nemzeti Park természeti kincseivel (állat és növényvilág), népeinek történelmével, kultúrájával is foglalkozik néprajzi gyűjteményi jelleggel.

Idézet a honlapjukról: tanap.sk/muzeum/

„A múzeum kiállítását egyedi diorámák uralják. Hűen ábrázolják azt a környezetet, amelyben a Tátra ikonikus állatai, mint például a tátrai zerge, a tátrai mormota, a hiúz, a vadfarkas, a barna medve és a siketmedve élnek. »

„A Természettudományi Kiállításon a látogatók a következő tematikus területeket találhatják meg: Geológia és geomorfológia; A terület éghajlati és vegetációs sokfélesége; Tátrai erdők; A tátrai flóra és fauna jellemzői (beleértve a gombákat is); Erdő flórája és fauna; Törpefenyő; Patakok és tavak; Alpesi rétek és ligetek; A Tátra legmagasabb pontjai.

A néprajzi rész a tátrai és tátrai falvak népének anyagi és szellemi kultúráját mutatja be. A gyűjteményi tárgyakat és a 3D-s kiállításokat prezentációk, képkeretek, fénytáblák és rövidfilm-felvételek egészítik ki.

A történelmi kiállítás a következő témákat öleli fel: Ember a Tátrában; A Tátra őskori ember általi felfedezésének kronológiája; Pásztorkodás, bányászat és kohászat; Első említések, leírások, térképek, panorámák, a természet felfedezése; A turizmus fejlődése; Települések és fürdők; Mentés a hegyekben.

A TANAP Múzeumot 1957. április 1-jén alapította az akkori TANAP Igazgatóság, mint szervezeti egységet. 1958. végéig a poprádi Podtatransky Múzeumban működött, majd a következő év elején a tátralomnici Széchenyi Villába költözött. 1968-ban egyesült a TANAP Kutatóállomással, és egy újonnan épült, építészetileg szokatlan épületben talált otthonra, ahol ma is található, mint speciális munkahely, amelynek szakmai fókusza a Tátra élettelen és élő természetének, valamint az emberi tevékenységeknek a megismerése és bemutatása.”

Az itt készített fotósorozatomban az emlősöket bemutató diorámákat dokumentáltam, mivel számomra ezek a leglenyűgözőbbek.

A dioráma egy olyan három dimenziós makett vagy életkép, mely egy életteret próbál valósághűen reprezentálni, bemutatni. Ez lehet történelmi jelenet, vagy táj. Ezen tér háttere gyakran ívelt, és a megvilágítás is törekszik a valóság illúziójának megteremtésére.

4 nagy szekcióban vannak a magasság szerinti övekre elosztva egyes diorámák, és ezeket veszik körül két oldalról vitrinekben bemutatott további állatok, növények, információs táblák.

Az épület 1968-as jellegét ma is őrzi, ez mind a vitrinekre, megvilágításra, burkolatokra jellemző.

Ezen vitrinek a cabinet of curiosities, azaz érdekességek szekrénye jellegűek. Ezek a 16-17.században népszerű ritka, tudományos, egzotikus tárgyak gyűjteményét jelentették, melyek a reneszánsz és barokk korban a tudás és gazdagság szimbólumai voltak.

Valószínűleg az ismeretterjesztés mellett a mai napig megvan egyfajta gazdagság szimbóluma is ezenek, lásd pl. bécsi Természettudományi Múzeum gyűjteménye.

Szerencsére egyszerűen tudtam itt fotózni, nem kellett külön írásos engedélyt kérnem vagy pénzt fizetnem, amiért nagyon hálás vagyok a Tanap dolgozóinak.

Ezen diorámákról készült képeimben sűrítve ott van minden ami számomra kettős, zavaró, elborzasztó az emberiségben: uralkodik, pusztít („tudományosan megfigyel”), majd ezt megpróbálja mesterségesen újraalkotni – csak sajnos ez az újraalkotás nem lehet sikeres. Ugyanezen okból nem működnek az állatkertek „mesterséges” életterei sem. Gyarkan kicsit naív, kicsit egyszerű háttereket festenek, odatesznek néhány száraz faágat, mohát vagy egyebet, és kész az élettér.

Persze el kell ismerni, hogy a TANAP múzeum diorámái a műfajukban egész szépen, igényesen vannak megalkotva – de mégis, a ’70-es évekbeli neonvilágítás és vitrinek ölelésében mégis furán hatnak a drámai pillanatokban kimerevített, ugró, verekedő, menekülő, vagy szimplán szemlélődő állatok.