Göböly Erzsébet viselete 1918 körül

A Göböly család a szomszédos Pétervására településről került Erdőkövesdre az 1800-as évek elején. A pétervásárai születésű Göböly János első házasságát Csontos Katalinnal kötötte, aki 31 éves korában tífuszban hunyt el (1854). Házasságukból egy fiúgyermek született, az édesapja nevét öröklő János (1850-1923). Az egyházi anyakönyvek bejegyzései alapján cselédi sorba tartozott, így szolgált az Orczy családnál is kertészbojtárként. A 60. huszárezred katonájaként teljesített szolgáltot. Első felesége Nagy Emerka volt (†1873), második Tar Borbála (†1945). Utóbbi házasságából nyolc gyermek született.

              A zsellérsorba tartozó Göböly János legidősebb lánya, Göböly Erzsébet 1885. február 7-én született Erdőkövesden. Húsz éves korában ment férjhez a nála nyolc évvel idősebb Szekeres Károlyhoz, aki szintén zsellércsaládból származott. 1907-ben megszületett János nevű fiuk, majd 1910-ben Lajos. Az édesapa az I. világháborúban teljesített katonai szolgálatot, így távol került családjától. Göböly Erzsébet két fiúgyermekével a fronton szolgáló férje részére a legismertebb egri fényképész, Kiss József műtermében családi fotót készíttetett.

              Az édesanya a fotón kb. 29-30. évesen ünnepi viseletben jelenik meg. A vizuális ábrázolásokon megjelenő legrégebbi női népviselet jegyeit őrzi magán. Fejét sötét kendő fedi, amelyet Erdőkövesdre jellemzően kötöttek meg. Tarkó fölött két végét megkötötték, amely hegyesen felállott. A kendővel a teljes homlokot eltakarták. Jól látható a két irányba elválasztott, fonott haj, amely a fül fölött egy-egy fonott kontyba tekeredik. A kendő alatt a két konty kilátszódik.

Az írott források alapján 3-4 keményített alsószoknyát viseltek ünnepek alkalmával a nők, amelyet fehér hímzéssel szegtek. Burgonya levével keményítették azokat. Az I. világháború előtti fotográfiákon megfigyelhető, hogy jellegzetes módon a felső szoknya szegését csipkével díszítették. Ezen a fotón is jól látható a nagyon vékony csipke a sötét színű, minden bizonnyal selyem alapanyagú sűrűn rakott szoknyán. A szoknya hossza a fekete csizma szára alatt végződik. A szoknya fölött a fekete-fehér fotó fényjátéka is megmutatja számunkra, hogy a sötét, szintén sűrűn rakott kötény kékfestős anyagból készülhetett. Megkötése a derék hátoldalán történik, de szalagját elől is megkötik és a kötény fölött lógatják le.

              A felső ruházat a női ujjas vagy blúz. A XX. század elején való megjelenése már mutatja a polgári hatás jegyét, a kivetkőzés kezdetét. Az ujjas követte elsőnek a városi divatot a népviselet egyes ruhadarabjait tekintve. Ezen ruhadarab megjelenése a falusi varrónők létjogosultságát is jelenti, hisz szabása-varrása már technikai jártasságot igényel. Korábbi fotókon még a szoknyától eltérő vagy virágos selyembrokátból készült az ujjas, ezen a fotón a szoknyával azonos kelme feltételezhető. A szorosan nyaknál záródó résznél megfigyelhető egy kis fehér textil. Jellegzetesen alatta már nem ingvállt viseltek, hanem azt érzékeltetve helyette gyolcsfodrot tettek a nyakba. Szabását tekintve lebegő aljú, amely a bő szoknyára fekszik kör alakban. A Dunántúlra jellemző, hogy derékban madzagokkal, övvel fogják össze a bőre engedett fodor előtt. A fotón úgy érezhető, hogy itt is szalaggal fogatták meg. Az ujjas eleje kettő fém gombbal záródik, mellette sűrűn rakott anyag rajzolódik ki. Ujja rásimul a karra, vállánál meglibben az anyag, mivel itt bővebbre szabták. A polgári szabást követve a jellegzetes sonkaujjra hasonlít.

A fotó alapján elkészült a viseletet bemutató 30 cm-es baba.