Hámori Sándor a régi tárgyak szerelmese

Hámori Sándor kerületvezető erdész, erdész technikus, nős és három felnőtt gyermek édesapja. Sándor igen jelentős viseletgyűjteménye miatt vált érdekessé számunkra, de egyéb textíliákat, kerámiákat, üvegeket, bútorokat és ahogy Ő említi: más „haszontalan” tárgyakat is gyűjt.

Gyűjtési tevékenységét a következő szellemiségben végzi: „Nem szeretek „házból” elhozni viseletet. Amíg egy csepp esély van rá, hogy magára ölti valaki, addig az ott van a legjobb helyen. Ezért a gyűjteményem legnagyobb része az ószeresektől, kirakodóvásárokról, régiségkereskedésekből került a tulajdonomba. Vannak ruhák, amelyeket szakmájuk utolsó képviselői készítettek számomra. Nekem e darabok különösen fontosak.

Hogyan kezdődött?… Pontosan emlékszem! 1982. augusztus 19-én, első erdélyi kirándulásomon, Kolozsvárott, megvásároltam az első „darabot”. Az a széki kalap egy kicsit kicsi volt ugyan, de sosem fogom elfelejteni. A kalap első gazdájával haláláig (2020) tartottam a kapcsolatot.”

Sándor eleinte azokat a viseletdarabokat vette meg, amelyekről úgy gondolta, hogy szüksége van rájuk, használni fogja azokat (ingek, nadrágok, csizmák), később viszont már nem a használati szempont alapján gyűjtött, hanem azt vásárolta meg, ami megtetszett neki. Mindig voltak kedvencei, elérhetetlennek tűnő vágyai. Néha a véletlen, néha pedig a jószerencse sodort egy-egy tárgyat az útjába. Később a hiányzó viseletdarabok beszerzésére koncentrált. Azután jöttek a számára épp aktuális kedvenc tájegységek…

Valamikor a kilencvenes évek elején egy sárvári cimborájától vásárolta meg első pitykéit (10 db ezüst félpitykét). A helyi szabóval varratott hozzá egy lajbit, amit sokáig hordott. Internetes felületeket figyelve elég sok pitykét vásárolt még később, de jellemzően csak egy-két darabhoz sikerült hozzájutnia. Szép lassan azért gyűltek az izgalmas példányok! A pitykés viseletek mindig is érdekelték, de nem élveztek elsőbbséget kollekciója bővítésekor a többi viseletdarabhoz képest. A gyűjteményében annyira fontosak, amennyire az adott tájegység, nemzetiség, stb. viseletében fontosak ezek a díszes gombok.

Saját pitykés lajbiját elég gyakran veszi fel: „A szekrénybe nem kerül be… A paraszti kultúrához kapcsolódó rendezvényeken kívül ünnepeken, családi eseményeken is hordom.”

Gyűjteményét többféleképpen hasznosítja. Így vallott erről: „Kallós Zoltán szavait használva „amit az emberek nem ismernek, azt nem szerethetik”. Ez az egész paraszti kultúrára érvényes. Nem ismerik… Rajtam ne múljon! Fontosnak tartom, hogy minél több ember csodálkozzon rá a viseletek sokszínűségére és változatossága. Rendszeresen járok táncházakba (Sárvár, Zalaegerszeg), ahova kísérőprogramként viszem az adott tájegység viseleteit. A Nyalkai tájházban minden évben egy tájegység viseleteiből készítünk kiállítást. Alkalomszerűen fesztiválokra is elmegyek, bár azt nem igazán szeretem. Most a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban van időszaki kiállítás a gyűjteményből. Viseleteket, a rossz tapasztalatok miatt, táncra már ritkán adok kölcsön, de a csoportoknak, viseletkészítőknek nagyon szívesen segítek most is, ha megkeresnek.”

Hámori Sándor gyűjteményéből mutatunk meg néhány pitykés viseletet, néhány pitykegombot.

A fotókat Kiss Tanne István készítette.