Interjú Kolarovszki János "Kántor-Karcag" kerámiagyűjtővel.

Hasznosak a közösségi oldalak, mert idegen emberekkel is meg lehet ismerkedni, hasonló érdeklődési körrel. Így történt velem is, Kántor Sándor munkássága kutatása okán, egy véletlen folytán, felvettem Kolarovszki Jánossal a kapcsolatot. Felhívtam és egy jó beszélgetés után, már közeli ismerősnek tűnt számomra, pedig még személyesen nem találkoztunk. Egy rendkívül szimpatikus, segítőkész fiatalember, akivel most interjút készítek. A fiatal kora ellenére, csodálatos a magángyűjteménye, múzeumok nem büszkélkednek ilyen egyedi, gyönyörű darabokkal. Kutatásom során, olyan Kántor Sándor kerámiákat mutatott be nekem, amit korai fazekasmestersége idején készített, Zsolnay hatásra (fotó: Szalamanderes fülű váza), jellegzetes mesterjeggyel, az 1920-30-as évek munkáiból. Nagyon izgalmas páratlan anyag került elő. Az önzetlen segítőkészsége is példamutató, hiszen egy a cél a „Kántor kerámiák” megismerése! A szeretet kisugárzott, ahogyan a kerámiákról mesélt, igazi értékmentő munkát végez!

-Hogyan kezdődött a gyűjtőszenvedélyed és miért pont a kerámiára esett a választásod?

-Történetem egy gerendási faluból indul. Édesanyám hobbi szinten gyűjtötte a népi tárgyakat, kerámiákat. Később dekorációként én is vásároltam pár kancsót, de ebben az időszakban minden evő voltam.

-Miért pont Kántor Sándor karcagi fazekas kerámia munkáit gyűjtőd?

-A karcagi kerámiával legelőször Ladnai Juditnál találkoztam. Volt több Kántor Sándor miskakancsója. Megtetszett a díszítési stílusa, ami különbözik a többi mestertől. Szerelem lett első látásra, azóta is tart.

-Mi volt az első tárgy, amihez hozzá jutottál?

-Az első tárgyam egy 32 centis miskakancsó volt, amit egy kedves óbudai házaspártól sikerült megvásárolnom.

-Melyik a kedvenced darabod? Miért?

-Nagyon nehéz eldönteni. Mindegyik tárgynak van egy kisugárzása, története. De ha választani kellene, akkor egy figurális szobor lenne. Én csak „konyhásnéninek” hívom. (fotó: figurális "néni" forma, pöttyös ruhában)

-Mi volt a legkülönlegesebb, amire ráakadtál és hol?

-Egy miskakancsó és egy kisméretű kulacs, amit Kántor Sándor még fiatalon 1931-ben készített. Számomra ismeretlen szignója volt, de Szűcs Imre fazekas (Kántor Sándor tanítvány volt) segített a megoldásban. Ő két darab ilyen jelzéssel találkozott eddig. Három nagy K jelzés, mely azt jelenti Kántor Készítette Karcagon. (fotó: Miska kancsó alja: KKK)

-Van-e kapcsolatod múzeumokkal, fazekasokkal, vagy régiség gyűjtőkkel?

-Igen. Általában megosztjuk egymással ki milyen „kincset” talált. Sok esetben Dr. Nagy Molnár Miklós néprajzkutató segít, de számíthatok Szabó Gabriella ismerősömre aki a Kántor műhelyben dolgozott a 70-es években és vannak idős emberek, akik Karcagról elszármazottak és örömmel fogadják az újonnan érkezők kerámia fotóit. Ilyenkor mindig előkerülnek új történetek Kántor Sándorról és a tárgyak megelevenednek a történeteik által. (fotó: figurális kerámiák: pálinkás edények, gyertyatartók)

-Melyik kerámiád származik a legmesszebbről, ugyanis a Kántor kerámiák világhíresek Egyiptomtól – Tokióig megtalálhatóak?

-Van egy 29 cm-es, 1955-ben készült madaras butellám, ami megjárta Hollandiát.

-Szoktad cserélgetni másokkal a tárgyakat?

-Nagyon ritkán előfordul, többnyire, mikor nem alakul ki a kötődés a kerámiával.

-Katalogizálod őket, hogy mikor vetted, kitől, mennyiért? Vezetsz esetleg leltárt?

-Inkább csak fejben…

-Mit ajánlasz, egy kezdő gyűjtőnek? Mire figyeljen oda, ha most kezdené a gyűjtést?

-„Nem minden arany, ami fénylik.” Amikor megkeresnek el szoktam mondani mire figyeljenek, melyek az árulkodó jelek. Gondolok itt a szignózásra, mesterjegyekre. (fotó:az első körpecsét: Kántor Karcag, középen, egy váza forma)

-Mit szól a családod, szeretik ők is a kerámiákat, hogyan tolerálják a szenvedélyed?

-Ez egy érdekes kérdés. Van, ami tetszik nekik is. De voltak, vannak és lesznek hullámvölgyek! Két kisfiam van, és remélem, tovább viszik ezt a szenvedélyt.

-Fiatal korod ellenére szép anyaggal büszkélkedhetsz. Úgy tudom Dr. Nagy Molnár Miklós a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatójának legújabb könyvének a borítóján a te miskakancsód került? Mi ennek a története?

-Egy 55 cm-es, ritka, szép díszítésű miskakancsóról van szó. Egy pincében volt bedobozolva több kerámia társaságában. Nagyon örülök, hogy ezek a karcagi Kántor kerámiák egyben maradhattak. Megtisztelő érzés, hogy belekerülhetett az említett könyvbe a miskakancsóm! (fotó: könyv borító: "Minket az évszázados hagyományok köteleznek")

-Köszönöm, hogy megismerhettelek, további sikeres gyűjtést kívánok!

-Köszönöm, szépen!

A fotókat készítette a gyűjteményéről: Kolarovszki János „Kántor” kerámiagyűjtő.