Kertész kikezdhetetlen jelenléte
Az Identitás, nyelv, trauma kötet abba a recepciós tendenciába illeszkedik bele, s ez nem csupán Kertész esetében figyelhető meg, amelyben az irodalmi művek elsősorban nem formai megalkotottságukban, esztétikai önértéküknél fogva, hanem egyéb diskurzusok összefüggésében képezik vizsgálat tárgyát.
A Kertész recepcióban két új fontos kötet látott napvilágot a legutóbbi időben, amelyek kitüntetett értelmezői figyelemre érdemesek. Németországban a Rowolt kiadó gondozásában Honvágy a halál után: a Sorstalanság keletkezésének munkanaplója címen az író 1958 és 1962 közt keletkezett kéziratos anyagának egy része került publikálásra. A hazai befogadástörténetben majdnem húsz év után, 2021 novemberében Identitás, nyelv, trauma – Tanulmányok Kertész Imréről címen ismét tanulmánykötet jelent meg György Péter szerkesztésében, melynek szerzői az életmű új szempontok mentén történő megszólítására tettek kísérletet. A kötetről írt recenziómban elsősorban azt vizsgálom, hogy a közreadott tanulmányok mennyiben képesek megújítani, módosítani a Kertész írásairól mára kialakult konszenzuális összképet. A szerkesztői előszóban deklarált ambícizíóus cél egy olyan új szemhatárt megnyitó értelmezési tartomány megteremtésére irányul, ami képes meghaladni az irodalomtörténeti és esztétikai olvasatokat magába foglaló irodalomtörténet-írás eredményeinek jelenlegi horizontját. A szerzők aktuális és releváns témákat választottak elemzés tárgyául, így az olvasó a kultúripar elvárásainak ellenálló kertészi írásmód értelmezésétől az író legendás nevetéséig, az Auschwitz utáni teológia belátásaival való összevetéstől a Sloterdijktől kölcsönzött antropotechnikai módszer exercitiumainak Kertész szövegeiben történő feltérképezéséig, az ontológiai tériszony egzisztencialista tapasztalatától a biopolitikai-teológiai nézőpontnak a muzulmánkérdésre történő alkalmazásáig, egészen Kertész és a holokausztirodalom viszonyának átfogó analíziséig szerezhet új ismereteket az egyetlen magyar Nobel-díjas magyar író életművének legújabb kutatási eredményeiről. Bár a kötet nem feltétlenül váltja valóra a beharangozott horizontváltás ígéretét, az egyes írásokról összességében elmondható, termékeny vitára inspirálják olvasójukat, s bizonyosan érdemi hozzájárulást jelentenek ahhoz, hogy Kertész műveinek mindeddig kevesebb figyelemben részesített értékei is új megvilágításban jelenhessenek meg.