Kiszolgáltatva

Az Aranyváros hercege megalkotása kapcsán egy olyan történésről szükséges beszámolnom, ami váratlan és nagy krízist jelent. A mai napig sokkol és rettegésben tart.

Hol vannak már azok az idők, amikor a komponista papírra vetette művét, majd azt hús-vér zenészek próbálták be és adták elő!...

Manapság a zeneszerzés szinte minden területén általános, hogy a művet a szerző a megrendelőnek hangzó, digitális formátumban mutatja meg. A film- és színházi zeneszerzők esetében az előadásra kerülő, kész kompozíciók túlnyomó része meg is marad a virtuális hangszerekkel készült végső változatnál. Ez a mára igen kifinomulttá vált technológia egyszerre áldás és átok. A zenészeknek átok, a szerzők azonban szinte korlátlan hangszerparkhoz jutnak, és bármilyen összeállítású együttesre tudnak komponálni.

Én is azóta használom ezt a technológiát, amióta 2008-ban elkezdtem színházaknak dolgozni.

Most, hogy az Aranyváros herceg hangzó világán dolgozom, az egyik legelső feladat az elérhető historikus és közel-keleti virtuális hangszerek beszerzése volt. Ez egy ideig jól is haladt, azonban nyár közepén az egyik gyártó letöltő platformját a gépem nem engedte megnyitni, elérhetetlenné vált a megvásárolt hangszer. (Minden eszközöm jogtiszta.)

A problémát jeleztem a gyártó felé -aki hivatalos vásárlói támogatást tart fent. Hál istennek, régebben nem szorultam rájuk, ezért újdonság volt megtapasztalnom, hogy a support válaszára akár hetekig is kell várni, akkor is inkább találgatózás kezdődik, mint gyors, érdemi segítség. A magyar support például közel két hónapig válaszra sem méltatott.

Ez akkor változott meg, amikor jeleztem, hogy a fogyasztóvédelemhez fordulok.

Alig ért véget az első krízis, nyár végére kiderült, hogy új gépet is kell vegyek. Természetesen hivatalos márkakereskedésben szereztem be az új laptopot. Olyat, ami a hang programok technikai követelményeinek megfelel.

Amikor hazahoztam, kiderült, hogy akadozik a hang lejátszás. Sajnos nem vittem vissza három napon belül a gépet -így nem kérhettem vissza indoklás nélkül a pénzt, hanem elkezdtem megkeresni a probléma okát. Kontaktáltam a hangprogramok supportját (ismét csak több napot kellett várni 1-1- tapogatózó válaszra) illetve visszavittem a boltba a gépet, hogy igazítsanak a  beállításokon. Ők a szervizükbe küldtek. Többször kellett visszamenjek, hogy a szerelő bevallja, nem tudja megcsinálni a problémát, vigyem be a magyar importőr hivatalos szakszervizébe garanciális javításra.

 Hiába derült ki időközben, hogy egy driver hiba okozza a bajt, a magyar importőr ezt nem tudta megcsinálni. Először nem is volt hajlandó az üggyel érdemben foglalkozni, azzal, hogy ez nem az ő dolguk, ezért ismét a fogyasztóvédelemhez fordulást helyeztem kilátásba. Ekkor végül átvették a gépet. Hiába, hiszen nincs szakember, aki erre specializálva lenne. Hetekig hánykolódott a gép egyik szervizükből a másikra. Természetesen pótgépet nem kaptam.

Végül elkezdődött a visszafizetés folyamata, de nyilvánvaló lett, hogy ha van is eljárásrend erre, a munkatársak nincsenek tisztában még azzal sem, hogy mi számít hivatalos szakvéleménynek és mi nem. 

Mindez immár harmadik hónapja tart.

Időközben vettem egy harmadik gépet, egy másik márkát. Ez működik- ez sem tökéletesen, de legalább el tudtam kezdeni hangot keverni.

Nincs már idő arra, hogy a supportokkal találgassam a problémák okát és a megoldási lehetőségeket. Amíg elműködik, addig inkább haladok.

Sokkolva vagyok ettől az egész szituációtól. Az ember magára van hagyva.

 Sem a gyártók sem a forgalmazók nem veszik komolyan a fogyasztói segítség nyújtást. Kis ország kis piac kevés jogtiszta felhasználó.

Mi változtathatna a helyzeten?

Az emberek egyenként nem tudnak. Megérné talán a tervezőket-alkotókat tömörítő szervezeteknek és akár az MMA-nak is felvenni a kapcsolatot és együttműködést kezdeményezni az általunk használt eszközök forgalmazóival, hogy a problémáinkra, szükségleteinkre irányítsák a figyelmüket, hogy végre komolyan vegyenek.