Korpa Tamás laudációja Rakovszky Zsuzsáról

"Az idő diszkurzív és változó felépítettsége a saját megértésének legfőbb problémája; az idő komplexum és komplexus. Telik az idő, de nem múlik a fogalmazás kaptatóin. Ha létünkről, emberi meghatározottságunkról próbálunk beszélni, állandóan az időről és időbeliségről szólunk. Egy helyen Rakovszky Zsuzsa a következőket írja: „Talán nem annyira az idő fontos számomra, hanem a múlt”; az Allegória című versben ekként fogalmaz: „Vacogva két idő közt / imbolygó balkonon / a »nemsokára« bal felől / a »volt« a jobbomon”; „Örökké zuhog a jelen, s örökké / száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza” — int az Egyirányú utca szövege. Sorjázhatjuk vele a múlt időket: a kegyes múltat, a tanult múltat, a függő múltat, a félmúltat, a hirtelen múltat, az örökké múltat. A múlt idők, jelen idők, jövő idők közötti nagyszabású dialogicitás zavarba hoz. Megpróbáltam Covid-oltás utáni velőtrázó napokon, furcsa állapotváltozások közepette is olvasni Rakovszky Zsuzsa verseit, mert úgy éreztem, akkor és ott másként hullámzik bennem, testemben, lelkemben, elmémben az idő."

A teljes laudáció elolvasható a Műút folyóirat honlapján az alábbi linkre kattintva: Laudáció Rakovszky Zsuzsa Szinva Irodalmi Díja alkalmából (muut.hu)