Lélekmozdítók - Gerzson Sarolta fotóiról

Lélekmozdítók – Gerzson Sarolta fotóiról

Hogyan fejezzük ki a kifejezhetetlent? Hogyan közelítsük az elérhetetlent? Hogyan tegyük múlóvá az örök időt? Kép és szó, forma és hang: a művészet eszközei, amelyekkel megközelíthető az időtlen, megmutatható a megfoghatatlan, és érzékelhetővé válik az örökkévaló. Gerzson Sarolta képeinek művészi sejtelem uralta közege örök értékek evidenciáját láttatja, mert felismerte az arányosság és harmónia ősi dinamikáját. Szemléletmódjában édesapja, Gerzson Pál festőművész nyomán jár: természetszemlélete és kontemplatív alkata okán éppúgy rácsodálkozik a természet fizikai tulajdonságai mögötti láthatatlanra, ahogy Gerzson Pál a mozgásokat és változásokat azok örökös vibráló hatásában rögzítette. Gerzson Sarolta fotói lelki játékok eredményei, amelyekben a minimalista szemlélet a természet és ember viszonyában jelentkezik, és az önismeretre vezető lelki gazdagságot örökíti meg. A minket körülvevő képek felkeltik az érdeklődést a szakrális iránt és lelki elmélyülésre hívnak. E fotók arról a művészi attitűdről tanúskodnak, amely az egyéni lelki tapasztalatokat továbbörökíti a műalkotásban. A lelki életnek dinamikája van, amely a legmélyebb létélmények felé vezet. Ezeket csak azok értik meg, akik maguk is elgondolták azokat. A művész ugyanis lelki életének fontos darabjait adja tovább, és felismeri, hogy nem fontos minden, de minden, ami fontos, belülről fakad. Gerzson Sarolta ilyen művész, ezért fotói lélekmozdítók, melyek összhangba kerülhetnek saját lelki lépéseinkkel. Kosztolányihoz hasonlóan életünk során mi is átélhetjük az ősfélelmet, ám lelki lendületet véve az ősreményt is megérezzük, a határtalan lehetőséget, mert lelkünk természeténél fogva a végtelen felé tárul. Gerzson Sarolta gyönyörű képeivel megolajozhatjuk lelkünk ablakainak zsanérjait, hogy amit a félelem szele becsap, azt a remény szele újranyithassa, és lelki fényeinket kutatva mondhassuk: Reménykedem, tehát vagyok!