Lovra Éva a chicagói CAA-Getty programban: A magyar építész-emigráció kutatása az USA-ban

Dr. habil. Lovra Éva a Fulbright és a CAA-Getty ösztöndíjasaként vett részt 2026 februárjában a College Art Association (CAA) 114. éves konferenciáján, valamint a programot megelőző szakmai kollokviumon Chicagóban.

Előadásában a közép-európai építészettörténetet állította középpontba, különös tekintettel az emigráns építészek tudástranszferére. Rámutatott, hogy a száműzetés ezen alkotók számára nem csupán kényszerű törést, hanem szakmai karrierjükben egyfajta új kezdetet is jelentett. Lovra Éva a modern építészettörténet-írás kritikai felülvizsgálatát szorgalmazta, az emigrációt a transznacionális kontinuitás és az ismeretátadás (episztemikus transzfer) egyik sajátos formájaként értelmezve.

Kutatása, amely a Modernism in Exile: The Marginal Histories of Hungarian Émigré Architects in America(Modernizmus emigrációban: Az Amerikába kivándorolt magyar építészek elfeledett történetei) címet viseli, olyan közép-európai építészek életútját tárta fel, akik a két világháború között vagy a háború utáni időszakban telepedtek le az Egyesült Államokban.

A kánonból ismert, gyakran emlegetett alakok helyett az előadás olyan, a szakmatörténet peremére szorult szakemberek munkásságára irányította a figyelmet, mint Bőhm Viktor vagy az Olgyay testvérek. Bár az ő örökségük méltatlanul hiányzik az építészeti modernizmusról szóló narratívákból, Amerikában – ha sokszor láthatatlanul is – jelentős mértékben hozzájárultak az építészeti alkotáshoz, valamint az elméleti és gyakorlati irányvonalak megújulásához.