Magyar ősbemutatók 1956 és 1960 között

A kutatásomat megelőző időszak - társadalmi kérdéseket is érintő - színpadi ősbemutatói közül kiemelkedik Németh László Galilei c. drámája, amelyről a szerző személyes hangvételű önéletírásában a fent idézettek szerint fogalmazott. A dráma recepciótörténete azonban árnyaltabb, számos kritikus igyekszik kora (elsősorban inkább a Rákosi-rendszer időszakának) társadalmi feszültségeire interpretálni a drámában vázolt konfliktust. Németh László – kilencedik előadása után betiltott – Széchenyi-drámájának ősbemutatója ugyancsak erre az időszakra esik, ahogyan Hubay Miklós, Illyés Gyula, és a később bemutatott Sarkadi Imre munkásságának jelentős része. Hiszen éppúgy említésre méltóak a betiltások, melyek miatt egy-egy mű csak megírása után évekkel kerülhetett színre. Kutatásom első hónapjaiban ezen drámák társadalmi vonatkozásait, fogadtatását, a színrevitelek nehézségeit vettem számba. Bár drámai értéküket tekintve kevéssé, szociografikus elemei miatt említésre méltóak a Kádári konszolidáció szellemében született darabok. Köztük az ’56-os forradalom újraértelmezését szolgáló drámák: Dobozy Imre Szélvihar című műve, amely – miként P. Müller Péter fogalmaz –„1956 októberének eseményeit nemzeti tragédiaként, és a hatalomra került új rezsim érdekéből, nézőpontjából láttatja”, Darvas József: Kormos ég című színműve, melynek Nemzeti Színházi bemutatójáról a korabeli kritika úgy fogalmazott: „értéke éppen abban van, hogy a maga valóságában mutatja meg, hová züllik a legtisztességesebb ember és a legjobb szándék is, de a legokosabb ’tisztánlátás’ is a párt nélkül”. Ezek vizsgálata segíthet annak a tematikának a pontos meghatározásában, hogy mit tekintünk társadalomkritikának, és mi az „egyezményes rend”, amelyet a korabeli hatalom képvisel.