Mai Manó: Maxim Dondyuk: A felejtés zónájában. Csernobil archívuma. 2026. 04. 01. – 2026. 05. 17. kiállítás beszámoló
Mai Manó: Maxim Dondyuk: A felejtés zónájában. Csernobil archívuma. kiállítás beszámoló
Ellátogattam a Mai Manó legújabb kiállítására, az első emeleten található Csernobil kiállításra, amely most nyílt április elsején. A kiállítást a negyven évvel ezelőtti, 1986 áprilisi nukleáris katasztrófa évfordulója alkalmából rendezték.
Sokan és sokféleképpen fotózták már a csernobili katasztrófa helyszínét, egyik legismertebb fotós talán a kanadai David McMillan, aki 1994-tól kezdve húsz alkalommal utazott és fotózott a 30km sugarú lezárt területen, Pripatyban és környékén. A katasztrófa idején Pripaty egy 50.000 fős város volt, saját iskolákkal, óvodával, a nukleáris központot kiszolgáló atomipari város, ami kiszolgálta az ottdolgozó alkalmazottakat és családjaikat.
Maxim Dondyuk ukrán fotós 2016 óta, 10 éve dolgozik csernobili sorozatán. Munkái kettősek: egyrészt van egy kortárs dokumentarista vonal, „tájképek” az elhagyatott, természet által visszafoglalás alatt lévő falvakról, városokról, és természetről – ezek a katasztrófa helyszínén készült ismertebb jellegű képek. Egy másik része munkáinak a helyszínen talált képekből, negatívumokból létrehozott archívumi anyag. Az elhagyatott házakban, lakásokban hátramaradt, ottfelejtett képi emlékeket gyűjtötte össze, és alakított ki ezekből egy gyűjteményt, majd külön installációkat.
A dokumentarista tájképei klasszikus kompozícióban, jellemzően elég monokróm, havas, szürke, fehér időben készültek, enyhén túlexponáltak, ahol a természetből kiemelkednek az egykori emberi jelenlét elemei: piros táblák, ringlispír, elhagyatott épületek, mindent benőtt fák, természet. Ezen sorozathoz kapcsolódnak a beltéri épületképek, beltér-részletek: tornaterem, uszoda, enyhén alulexponált, sötét, szürkés-fekete monokróm jellegű világként bemutatva.
Ez munkáinak a szűkebb része, talán csak kontextust ad a további képeknek, sokkal konceptuálisabb munkáknak. A következő sorozatok első része a tájképek és a talált fotók, levelek, képeslapok, portrék összeállítása, ahol párbeszédbe lép a jelen és a múlt a hasonló, vagy azonos helyszíneken. A harmadik rész pedig a sötét szoba. Itt vannak bemutatva a sugárzás által roncsolt negatívok, és arról készült képek: ezek felismerhetetlenségig roncsolódtak, fénykép mivoltunk szinte kivehetetlen. Illetve itt kapott helyet különböző archív portrékból, családi fotókból készült installáció is.
A kiállítás a budapesti Fotófesztivál keretében valósult meg.