Megjelent a Parnasszus költészeti folyóirat őszi lapszáma

A Parnasszus folyóirat (XXVIII. évfolyam, 2022/5) őszi lapszámának középpontjában: Orbán Ottó Redivivus - a húsz éve elhunyt költőre emlékeznek az egykori és a mai pályatársak; arra a Kozmikus Gavalléra, aki - nem csupán "kocsmában mélázó vén kalózként" - végigélte és parafrázisaiban végigírta a XX. század második felének szinte teljes magyar- és világirodalmát. 

Gömöri György, Onagy Zoltán és Nyerges Gábor Ádám esszéi mellett a következő költők versekkel idézik fel Orbán Ottó szellemét, akire egyszerre jellemző "Lucifer szarkazmusa és Ádám naivitása".

G. István László

Gergely Ágnes

Nádasdy Ádám

Sajó László

Sumonyi Zoltán

Székely Szabolcs

Szlukovényi Katalin

Tolvaj Zoltán

Az alábbi versrészletben Tolvaj Zoltán Az éber vulkán című verséből olvasható egy részlet:

"összefoglalva emberi hiedelmeink történetét

a binokuláris látómezőt az opponáló hüvelykujjat

a frontális agykéreg karfiolszerű kiválóságát

az első agyagvéseteket és bronzszerszámokat

a drágakőrezonanciás hieratikus maszkokat

a bálványimádás kollektív rítusán túli

adamikus tudat útját a szoláris káprázatig

felhős oximoronok frontfüggő radarok

elfojtott tűzijátszmák a korai történetírók

tortúraéhes szórványemlékei közt

a tomboló mitikus tudat kihűlt lávája

a népvándorlás korának fonalszerű térképnyúlványai

az ébredő értelem keserves migrációja a mágikus eszméletig

egyenesen a középkor kokszos pincéibe ahol Anaxagorasz

fosszilis tolla és Ágoston asztrolábiuma (a hüvelyk- és a mutatóujj)

az instabil horizont egyetlen fokmérője

a józan ész kritikájából sarjadó egyéb perverziók

a szorongás dinasztikus mellkasi nyomása

a szekunder posztmodern gombatelepek

és a sporadikus fogalomzavar lehetetlensége mellett

ahogy a poszttraumás növekedés prérijén

a nép egyre felemelkedik a Boly Evangéliumáig

véget vetve a szénalapú beavatások időszakának

a Ruhr-vidéket ellepik a mákföldek és a pipacsmezők

a kozmogóniák túllépnek a teremtés tíz a mínusz

negyvenkettedik másodpercét megelőző szingularitáson

az egész annihilációs katyvasz fenomenológiai hátterén

parallel praxisok politikák poétikák paranoiás viharában

képtelenség kényelmesen szürcsölni a panamai koktélt

kozmopolita nemzeti öntudattal hátradőlve a 7-es járaton

miközben immanens-transzcendens szemünk sarkában

burjánzik a jupiteri hályog az óriási barokk Vakfolt [...]"