Megjelent Nagy Gábor-Pál István: ÖRDÖGMUZSIKA - Palóc pásztorzene című lemeze

1995-ben hallottam ifj. Csoóri Sándort dudálni Szegeden a Muzsikás együttes koncertjén. Olyan gyönyörűen szólt a kezében a hangszer, hogy elhatároztam, megtanulok dudálni. Vrábel János csókai dudakészítőtől vettem egy hangszert, amelyen elkezdtem tanulni, majd Karácsony István dudakészítőtől vettem egy új dudát. Első mesterem Szurdi Zsolt népzenész, aki a Gőzerő szegedi folk-rock együttes és a Szegedi Rockklub vezetője volt. Még ebben az évben láttam Pál Istvánt egy televízióadásban, ahol az egri dudástalálkozóról tudósítottak és Pál István is megszólalt a műsorban, ahol bemutatta a duda részeit. Ekkor határoztam el, hogy szeretnék tőle tanulni. 1996-ban a Táncháztalálkozón kaptam egy szórólapot, melyből kiderült, hogy az Egyszólam együttes táborában fog dudát, furulyát és éneket tanítani Síkfőkúton. Ebben a táborban találkoztunk először Pál Istvánnal személyesen, majd a tanulás otthonában, a Nógrád megyei Tereskén folytatódott egészen 2015-ig, Pál István haláláig.

Néprajz szakos egyetemistaként sokszor indultam Szegedről Tereskére, hogy minél többet tudjak átvenni Pál István mérhetetlen nagy tudásából és szellemiségből. Sokszor több napot, néha egy egész hetet töltöttem Pál István házában. Az első ilyen alkalom próbatétel volt: kérdezte Pista bácsi, hogy mit szeretnék? Meg szeretném tanulni dudálni az összes dallamot, amit ismer! Kihozta a kis vonalas füzetét, amelybe az általa ismert dallamok első sorát írta és azt mondta, hogy akkor az első húszat vegyük fel a kazettás diktafonnal majd otthon tanuljam meg és látjuk, hogy merre tovább. Az élményekkel gazdagodva mentem vissza Szegedre, kezdtem el hallgatni a felvételeket és próbáltam megtanulni és eljátszani az anyagot. Pár héttel később újra Tereskére érkeztem vonattal, busszal és a tereskei útelágazástól gyalog, hogy megmutassam Pista bácsinak, amiket tanultam. Amíg a hat kilométeres távot megtettem, volt időm gondolkozni, fényképezni és felkészülni a találkozásra. Meghallgatott, majd azt mondta, hogy rendben, akkor kezdhetjük a tanulást. Az együtt töltött idő alatt volt idő elmélyülni a palóc pásztorok zenei és kulturális tudásában. Több alkalommal mentünk sétálni a Tereske körüli erdős-mezős területeire, ahol többször fényképeztem is Pista bácsit, ezek a felvételek és Révész Róbert fényképész fotói adják a lemez képanyagát. Nagy élmény volt, mikor a balassagyarmati Palóc Múzeumban jártunk együtt, ahol Lengyel Ágnes Pásztorélet és -művészet a Palócföldön című kiállítását néztük meg. A tárlatvezetést Pál István adta, a kiállított tárgyak és a mögöttük álló alkotó pásztoremberek megelevenedtek az emlékei által, a pásztor egyéniségek nagyrésze a család ismerősei voltak, sőt saját faragásai is helyet kaptak a tárlaton. Ennél szakszerűbb és mélyebb tárlatismertetést nem kaphattam volna mástól.

Szegeden több alkalommal tartottunk beszélgetéssel összekapcsolt koncerteket közösen, ahol Pista bácsi mesélt az életéről. 1998-ban készítettünk egy lemezfelvételt Bajnóczi Sándor stúdiójában, amely a most kiadott lemez törzsanyagát adta. Az albumra Csizmadia Anna kupuszinai származású népdalénekes barátommal összeállítottunk két számot Pál István és más palóc dudások repertoárjából.

Szeretettel ajánljuk minden népzenét szerető embernek a Pál István szellemiségét hordozó lemezt!