Mozart-korabeli magyar régizenei kincs az esztergomi bazilika kottatárából: Joseph Bengraf autográf misepartitúrája

Régizenei kincs az esztergomi bazilika kottatárából: Joseph Bengraf autográf misepartitúrája

Amíg a 18–19. századi Magyar Királyság városainak zenetörténetéről az elmúlt évtizedek kutatásainak köszönhetően átfogó ismeretekkel rendelkezünk, addig a korabeli zenéről, különösen az egyházi zeneművekről jóval kevesebb információ áll rendelkezésünkre.

A korszak magyarországi kismesterei egyházzenei termésének nagy része a mai napig feltáratlan, holott e corpus nemcsak számszerűleg, hanem tartalmában is tekintélyes értéket képvisel, a művek teljeskörű forráskutatása azonban napjaink kutatóira váró fontos és időszerű feladat.

A Bárdos Kornél várostörténeti monográfiákban megjelent tematikus katalógusok (főként Vavrinecz Veronika zenetudós munkájának köszönhetően) a korabeli repertoárról tudósítanak, a kottaanyagból pedig a Musicalia Danubiana sorozatban jelent meg néhány jelentősebb mű (Istvánffy Benedek és Valentin Deppisch alkotásai).

2022 óta három újabb és igen jelentős templomi kottatár feldolgozása is elkezdődött, az MMA Ösztöndíjprogramjának támogatásával. Uzsaly Bence a pesti belvárosi főplébániatemplom és a budavári Mátyás-templom, Horváth Ágnes pedig az esztergomi székesegyház történeti kottatárának feltárásán munkálkodik, Művészeti Ösztöndíjasként. Céljaik – a régizene magyarországi értékeinek a feltárása, kiadása és előadása – megegyeznek az 2021-ben alapított Haydneum célkitűzéseivel.

Hazánk legjelentősebb (prímási) temploma az esztergomi bazilika, amelynek kottatára őrzi Bengráf József, a 18. század egyik legjelentősebb magyarországi zeneszerzője F-dúr miséjének autográf partitúráját.

A Bengráf saját kezétől származó partitúra két szempontból is hatalmas jelentőséggel bír: egyrészt igen ritka, hogy egy 18. századi egyházi zenemű nemcsak szólamkottákban, hanem partitúrában is fennmarad, másrészt ha van is partitúra, akkor az többnyire későbbi kéziratos másolat. Az eredeti zeneszerzői elképzelést pontosan rögzítő autográf partitúra (tisztázat) a lehető leghitelesebb forrás, ami alapján a modern kiadás elkészíthető.

A német származású Bengráf Józsefet (1745–1791) máig elsősorban világi művei – magyaros, verbunkos stílusban komponált táncai, vonósnégyesei – alapján tartja számon a zenetudomány, holott templomi karnagyi állásából kifolyólag főként egyházi műveket komponált. Ezek túlnyomó része sajnálatos módon elveszett, vagy lappang.

Pest legrangosabb templomának, a pesti belvárosi főplébániatemplomnak regens chorijaként harminc misét és kisebb egyházi műveket írt. Egyházi művei a mai napig kiadatlanok.

Harminc miséje közül tizenegy maradt fenn, ebből kettő Esztergomban. F-dúr miséje kis apparátusra írt használati zene. Bengráf évközi vasárnapokra komponálhatta, erről tanúskodik egyszerű, de mutatós bécsi klasszikus zenei szövete, és kis zenekari apparátusa: a négyszólamú kórust és az énekes szólistákat Kirchentrióval (két hegedű és continuo-csoport) kíséri.

A misét 1778-ban, az érett bécsi klasszika korában komponálta Bengráf, minden bizonnyal még német területen, pesti működése előtt (1784-ben lett a pesti főtemplom karnagya).

Bengráfot a Musicalia Danubiana sorozatban kiadott hat vonósnégyese alapján magasfokú mesterségbeli tudással rendelkező, a bécsi klasszika nyelvét magabiztosan, jó ízléssel kezelő zeneszerzőnek ismerjük.

Most felfedezett F-dúr miséje 2024. október 20-án a Mátyás-templomban ismét elfoglalhatja méltó helyét a liturgia szolgálatában: a vasárnap 10 órai nagymisén újkori bemutató előadásként hangzik el majd, a templom zenei együtteseinek közreműködésével.

Kapcsolódó fájlok