Nagy-Laczkó Balázs: Gondatlanságból elvadult csicsóka?

Annak, aki azt hinné, hogy legalább a különböző területeken dolgozó kutatók szóba állnak néha napján egymással, ha már együtt kénytelenek csücsülni a tudós néven futó skatulyában, annak elég, ha csak egy olyan aprócska, szerény, föld alatt megbúvó, kis, téli, emberi és állati eleséget a figyelmébe ajánlok, mint a csicsóka (Helianthus tuberosus). Eme kis szívós, föld feletti éltében szerény és visszafogott, napraforgókra emlékeztető növénykével jómagam először se nem a veteményes végében, se nem a trendkövető sarki zöldségesek és szupermarketek polcain találkoztam, hanem egy erdei séta során egy tisztás szélén, ahol a szép virágokból (fogalmam sem volt róla, mi az, persze), szedtem is egy szép csokrot. A népi táplálkozással foglalatoskodó, néprajzos gyökerekkel rendelkező kutatók írásai szerint e nagy találkozás hátterében nem más állt, minthogy a növény annak rendje és módja szerint vadult ki a kevésbé kordában tartott szegény paraszti kertekből, hogy kultúrnövényhez méltó útra lépve, az ismeretlen, vad ösvényeken keresztül hódítsa meg övéi számára az erdőt.