Nagy Zopán A bronz beavatott suttogása...

Nagy Zopán írása a Tiszatáj oldalán: 

http://tiszatajonline.hu/?p=135237

Részletek: 

A méhkaptárba ragadt ábrándok, a rétegekbe beleájult foltok, szirmok, vonások, átlók, vércseppek ritmusa, a mélyedések maratott gesztusa: zenei áramlatok, kotta-absztrakciók képleteit vésik a plakettek (önnön határaikból, idomaikból kimozduló, kissé nyugtalan) formáiba…

Itt pedig egy kis intermezzo, némi éber-álom jelenés a leíró fejében:

Galatea neo-mitológiai rokonai is felébrednek a képzettársítás(atás)ok termeiben… Néreusz és Dórisz ötven leánya ezüstös barlangokban, cseppkövek és bronz-domborművek visszhangzásában készülnek a szertartásra! Az élő kelyhek és szobor-alakok eljövetelét az Atelier kiválasztottjai szkeptikus és izgatott rezgés-fokozatokkal várják… Néréisz, a tejfehér arcú, kékhajú tengeri Nimfa: abszurdan-lassított táncba hívja a zaklatott (éppen maszkokat vedlő) Pánt…

Az in-time szeánsz kimenetele: sub rosa, illetve intra muros: immár ismeretlen…

Hűs alumínium, bronz-melegség és érces-érdes ékszerzománc (ám semmi külcsín, semmi románc)… Fémre viasz (i-a-ssz): felszisszenve öntőkádban, láthatatlan kémiában: tudatalatti ringatásban…