Nagy Zopán: A távol-közeli Morfológ átharapja csápjait – s önnön határait…

Nagy Zopán írása a Tiszatáj online-on: 

http://tiszatajonline.hu/?p=137435

Részletek: 

Nincs háttér, minden Figura és Fej körbejárható, akár egy szobor, mindenki önmaga, a festett környezet felesleges és téves illúzió lenne… Csak a formán belül történnek a dolgok… Mindegyik alkotás, mint a kiszámíthatatlan lávaomlás, egyenként is önmagába omló (egyedi) történet, illetve: egyféle agresszív csendesség…

Adatok, majd érzelmi elvonatkozások! A Fej-ek 50×70 cm-es méretben készültek: vörös bor, tus, japán tinta, alkoholos pác, papír. A négydarabos, félbe vágott figura 50×50-es vásznakra készült: azonos technikával…

Miközben, a Fekete idő című fotósorozat darabjai: közeli részletfelvételek egy régi fa villanyoszlopról. Évtizedek alatt megfolyt szurok-tájképek… Róluk „érdemben” nem beszélhetünk (mást élünk meg, és mást éltetünk)…

Más! Akvarell-alakok, mint táncokból vissza-feszült, át-lényegült szobor-torzók, talált figurák, fosszíliák, ismeretlen feltárás ismert leletei…

Íme, az ismeretlen mozgás-minták… Íme, a mint(h)ák mintái: a Zárványok!

Gáspár Gyula (szinte láthatatlan) művészete eredeti! Trendekkel nem vegyülő, izmusokat feloldásokkal átlátó, kiismerő, önnön rejtekeiből kiinduló-megújuló (ó, ó: ön-marásokat sajátosan gyógyító Kundalini-kígyó!): újra- és újra feltámadó folyamat!