Hír
2023-04-03 12:14:00
Tiszatáj: https://tiszatajonline.hu/kepzomuveszet/amplifikacio-festeszet-es-genmutacio/?fbclid=IwAR0G1expO_djjpQKBI-twiaKXJFy-lAYZNGyJA_aiJ_
Nagy Zopán: Amplifikáció – festészet és génmutáció
Fodor Barbara képzőművész: Láng-lények című kiállításához Nagy Zopán írt megnyitószöveget. Az írás, képekkel a Tiszatáj folyóirat oldalán jelent meg.
Nagy Zopán írt megnyitószövege a Tiszatáj oldalán:
Részletek:
Prológus.
Mindennapi rítusaink, szellemi-technikai gyakorlataink adassanak meg nekünk! De szabaduljunk meg a visszaható kötöttségektől és absztrahált-analizált én-képeinket, feszengő formáinkat, elméleteinket (gyakrabban) mozdítsuk ki a keretekből…
Fodor Barbara képzőművész és költő. A műfajok közötti függönyök megtépése, a leplek hasogatása, a szöveg és a különféle anyagok egybe-itatása, átformálása, az elfedések, töredék-megmutatások, az anima-animusz ölelgetése, vagy éppen az ön-felmutató jelenlét egymásra-reflektálása: szinte primordiális feleadata a művésznek…
Magánszeánsz: fáklyával, tűzzel, korommal. Szaturnikus Mars vér-krétákkal dörzsöl, hajtűvel karcol, bíbor-rúzsokkal körköröz – s fekete kardvirággal döf! A barlang-oltár mágikus körében lánggal átfestett, boncolt corpus mosolyog…
Persze, ha szeretnénk: művészeti előképeket is említhetünk, pl. graffiti-ábrákat, különféle létformákból kiemelt koronákat, kereszteket, palástokat, vagy egyéb motívumokat: irodalmi átfedettséget, zenei behatásokat…
Mini-performance. Egy pinceklubban: Buñuel Bergman-jelenettel, Bulgakov Bacon-szeletekkel babusgatja Bonctan Barbie Bertát… Egy bárban: Bukowski (üvegszilánkokkal női comb-belsőre karcolt) vér-vers-törmelékeit issza a fiatalittas törzs-vendég. A szöveg-hurkok bekúszóan fojtó alga- és indaszálak: torokcsakra rím-rekedésekre reflektálnak…
Beethoven úr újra-hasznosított szimfónia-költeményét hallgatja egy pink-öltönyös, agg temető-őr. Amott: androgün unokája fekete lakk latex-overálban, bevarrott szájú-szemű maszkban (jaj, az élő maszk!): megrepedt sírlapon ücsörög – s üres üveg-könyvet lapozgat…
Tavaszi áldozat! A sebzett tűzmadár-sziluett beszakítja az éjbársony paravánt. A fiktív poszt-archív idol-alakok a műtermi éj sűrűjében idom-szeletekké válnak, majd megrázkódva men- és instruálnak. Vérképző virágzásuk non-stendhali érzelem-burjánzások, vörös denevér-bőrbe burkolt, éj-burok sötétre (re)konstruált, magán-mitikusra imitált esztétikai gyakorlatok (is)… Kába és eszkába lüktető kölcsönhatása!
A Calvaria personel triptichonos, koponya-boltozatos fodrozódásai összemosódnak, majd indigó-hatással (szokatlan hevülettel) folynak ismeretlen-ismerős tájtextúrába, hogy terjengéseik, kipárolgásuk Amplifikációk – egyféle génmutációs – sorozatát (kollázs-kulcsokkal) nyithassák felénk…
A művésznő sorozataiban: ön(mag)hasadásból maga-magába ér az alkotói ültetés: kép-írás-kép, rámondás-képmontázs átcsavarások, variánsok vissza-ültetései zajlanak a képterekben – s a prózába burkolt, szövet-szerű, csonkított-tépett textusok üzenet-tévesztő (szerves / szervi) szimbolikáin át…
Vörös és fekete! Vörös repeszek, fekete keresztek, vöröses posztók, feketén foszlók… Vörös Rébék, fekete mágiák, megégett mániák, sötétlő balladák… Fekete gólyák, vörös hangyák, tűzálló szalamandrák… Fekete falak, fekete országok, Babits-fekete szöveg-folyamok, véres és fekete tengerek, fortyogó iszapok… Fekete barlangok, vérző kötelékek, korok és mítoszok, Oidipusz, Néró, Ariadné, fojtogató fonalak, véres zsinórok és viszonyok, seb-folyondárok, fekete árok, vérfürdőző köldökök, öldökök, folyamatos öldökök…
Fodor Barbara alkotásai mögött: egy excentrikus gyűjtemény psziché-figurái kakofonikusan, de tettvágy-lángokkal szavalják rejtett vonásaik tört-én-et-e-it…