Nagy Zopán: Az agy formázása

Kortárs folyóirat ajánló:

Aktuális számunk képzőművészeti anyagát OCSKAY LÁSZLÓ (Doky) műveiből válogattuk.

Az alkotó életművébe Nagy Zopán vezet be minket.

► A májusi Kortárs részletes tartalomjegyzéke a www.kortarsfolyoirat.hu oldalon olvasható.

Nagy Zopán írásából, részletek: 

Ocskay László (Doky) alkotói munkásságát immár 22 éve kísérem figyelemmel.

A MAMŰ Társaság (Marosvásárhelyi Műhely / Maszülető Művek) oszlopos tagjaként sok-sok csoportos kiállítás részese és szervezője. Ugyanakkor, párhuzamosan, az 1990-es évek elejétől (30 évig) működő jászberényi Art Camp művésztelep és szimpózium tagjaként is aktívan tevékenykedett…

Az elmúlt 11 évben Doky 4 önálló kiállítását nyitottam meg: a budapesti Magyar Írószövetségtől a Magyar Műhely Galérián és a balassagyarmati Szerbtemplom Galérián át a Random Galériáig. A fentiek jegyében: remélhetően érthető a személyes hangvétel – és az irodalmi-képzőművészeti találkozások sajátos feltárása is!

Az alábbi írás egy összegző kivonat kísérlete:

Mint amorf szobor-csoportok, meta-szerkezetek, fiktív lombikok, vagy gondolat-átalakító gyár-romok örökké kíváncsi boncmestere: áttetsző talárban, szakavatottan áll az orvos – és a nézőkkel elnézően (kissé szórakozottan): saját-készítésű, nikkelezetten csillogó, majd opálosan tompuló, ismeretlen műszert artistic-mechanistic simogat… –

írtam, illetve gondoltam hasonlókat egykoron, egy borgesi eszmefuttatás kapcsán Ocskay László (Doky), alias Ulumaj-professzor látomásos szerkezeteit elemezve: s mindezt (akkoron) egy önkéntes-vizionárius Agy finom-mechanikája szimultán kivetülések által le is exponálta…

Az exponenciális körbejárás, a szimultán boncolgatás, a kivetülés folytatódik!

A bőr alatti fénytől áttetszik, serceg egy koponya,

melyben ott dereng, és már-már fölsejlik az egyed agya*…

Feslett-foszlott, kérgeire bomlott bőr-lebernyeg,

kőzet-ráncos Mag, ökölnyi mag, réteges cafat…

A megismerés alapvető kényszerének eredetét fátyol fedi, de az alkotások kíváncsian vetülnek a lepel mögé s árnyjáték-szerűen rajzolják meg a mögöttes mikro-univerzumot. Ha mindez a kozmikus kíváncsiság és a kitűnő rajzkészség geometriai precizitással is párosul, akkor érvényesülhet a centrális perspektíva: ami a korai reneszánsz (quattrocento) nagy felfedezése! Nézzük meg például Piero della Francesca toszkán festő alkotásait…

Ocskay László képalkotásaiban az áttetszően konstruktív elemeket az expresszív lelkület transzformálja s az egymást egyrészt feloldó, máshol pedig támogató motívumok: önjáró szerkezetekként élnek tovább. – Ekképpen hagyva nyomokat kibernetikus terekben, tér-képzetekben: szubjektív idő-préseket idézve meg, a szerves és szervetlen működéseinek bizonyos kereteit is absztrahálva, feszegetve: a „dinamikus rendszerek” vizsgálatának jegyében…