Nagy Zopán: Képletesen kép-telen képtársak

Nagy Zopán írása a Tiszatáj oldalán:

https://tiszatajonline.hu/kepzomuveszet/kepletesen-kep-telen-keptarsak/

Részletek:

A kiállított stúdium lényege a közeli és távoli kapcsolat megteremtése a képpel, a festészettel. A változó fényviszonyok által megelevenedő akvarellek színjátszó felületekkel ingerlik a nézőt, annak reményében, hogy az elfogulatlan szem hosszabban elidőz rajtuk (s nem elodáz mellettük)…

Bálint Ádám Erdei séta című kép-párja egy (konkrét képzeletbeli) utazástörténet a képpontok mélyére, ami maga a képalkotás természetét kereső folyamat…

Automatikus írás-festészet zajlik a belső terekben: a különálló képkockák sokszorozása által, melyekből összeálló (újabb és újabb) művek lehetősége rajzolódik ki, többnyire persze latens módokon…

A művész ezen sorozatát nézve, pixel-labirintusaiban elmélyedve akár Veszelszky Béla (a csak szűkebb körben ismert művész) festészete is eszünkbe juthat, miképpen néhány pointilista alkotással is távoli-rokoníthatjuk ezt a szenzibilis folyamat-kinyilatkozást: a vibráló csendek és végtelen tér-tudatok találkozásait…

Bulbus Oculi, a műkritikus hangya szemei a morfologikus tér-részecskékben ki- és befordulnak, majd a lény: csáp-érzékeivel kitapintja a nem láthatót s tovább-pásztázva felkutatja az ismeretlen mikro-milliárdjait is…

Ha Bálint Ádám pixel-rengetegeiben, távol-közeli, közel-távoli képpont-ködfoltjaiban külön-külön is elidőzünk, úgy az idő (finomszemcsés szerkezete) bennünk is lelassulhat, nedv-réteges csönd-sistergésekké alakulhat – s a belső távlatok gyógyító gőzöket, bódító párákat is közvetítve oly közel kerülhetnek, hogy a látvány szinte láthatatlan, maszk-vedlően vagy pikkely-levedletten megfoghatatlan.

Áthat, át-persen, átvérzi. Lát-át-vált, mag-aszt-al, lát-lát-hat:

epilix xelepi ipelex xielpe = elixír ritula, alter®a enigma,
xíí, rota, exíí, oraga, anota, targa illana, imata, da!

Tehát: a máshol-létben minden oly közeli, hogy lényege (itt): szinte már láthatatlan…