Nagy Zopán kiállításához - Syporca Whandal írása.

Az írás (a kiállítás képeivel) a Tiszatáj oldalán jelent meg: 

https://tiszatajonline.hu/?p=138615

Részletek: 

Ahogy fogy mellőlünk a testek melege, úgy ülepszik az állatszőrzet, a recycled nyersanyag, a többszörösen ki- és felhasznált patologikus memó(áramlat) a bőrönd alján.

Ami stagnál, az örök érvényű és izgató, mint rendszerek tükrében a káosz. Szublimál már egy ideje szépelkedő irodalom, de itt szavakra tépett víziók égetik a fetisizált konvencionális technikát. Füst-delíriumban szűkül be a világ egy szemrésnyire.

A Jóisten kifordult önmagából, mint a sok víztől szárazra repedt szappan. Negatív ima: mindennek íve van, felfoghatatlan magassága és szégyentelen mélysége, mert csak így van súlya.

Retinális, fónikus szélmalomharc a vízalatti felolvasás… A téglamélyedésekben lelt archaizmus álruhát ölt Zopán testében. Ön-kreált mester, nem az otthonról hozott intellektussal. 

Nem a pillanat ideje, és reálisan feltételezett jelentősége, hanem a pillanat mikéntje a fontos. A szabadulás a jelen elviselhetetlensége.

A Duplex képei megbocsátják nekünk, hogy elképzeljük azokat a pillanatokat, amikor már nem leszünk.