Hír
2023-01-03 08:10:00
Tiszatáj folyóirat: https://tiszatajonline.hu/kepzomuveszet/linea-umbrak-es-egyeb-figurak/
Nagy Zopán: Linea Umbrák – és egyéb figurák...
Nagy Zopán szabad-esszéje Gaál József képzőművész alkotásai nyomán. A művész kiállítása a MissionArt Galériában volt megtekinthető.
Nagy Zopán írása a Tiszatáj oldalán:
https://tiszatajonline.hu/kepzomuveszet/linea-umbrak-es-egyeb-figurak/
Részletek:
Pszichológiai temperamentumok váltakoznak, kolerikus-szangvinikus és melankolikus-flegmatikus érzetek mosódnak össze. A humorálpatológia újabb elméleteket – és kérdéseket nyit meg a zavart és zavarba ejtő arcok mögött…
Barlangfal fej-fragmentumok omlanak magukba, majd állnak össze, körkörösen, ismételten (circulus vitiosus): újjáéledő maszkok, grimasz(k) sejtelmek, kőzet-dörzs-bőr fal-foltok, sajátos palimpszesztek, melyek betöltik a kijelölt életteret s kitöltik a képzelt képkeretet…
Jelenések! Lószerszám-bőr által pántolt, szoros feszítéssel kötözött-bandázsolt, rusztikus-tömör, totemfejes látomás-hasonmások sorakoznak (art brut): szegecselve. Maszkos-archaikus, mazo-idolikus mellszobor torzók, vésett-roncsolt-szíjazott (arc-nyúzott) fej-objektek…
Papirusz-olaj-kréta-zsír-nyálkahártya: fal-hús, velő-rúzs lefoszlású (belső arc) matériák, maszk mögötti újabb (latens) maszkok, és fej-forma bábok létre-lehelése…
A Persona Incognita sorozat utáni idő(k)ből: a tudat mögötti fél-éber terekből, a morajló matéria-rétegekből sejtődnek, sisteregve hívódnak elő a Linea Umbra fej-alakjai… A frottázs-technikát említve: például Max Ernst, vagy a futuristák mozgásfázist megjelenítő képei is emlékeinkbe kúszhatnak…
A papír fölszívta, megitta önmagát – s éjjellé változott. Az éj kísértés-szövevényei, mint önmaguk szerte-málló kísérlet-maszkuláriumai, rejtekekből növekvő médiumai: [1] jöttek, lassítva jöttek, és időtlen massza-jelenné, illetve alakváltó kéreg-lényekké alakultak…
Gaál József önjáró Macula-jövevényei – az egyik valóságban – bőr-kérgeket vedlettek: a szeplő- és stigma-szerű foltok, a szemfenéki meszesedések, a szemüreg-mélységek egymásba illeszkedtek, majd újabb kép(ződmény)eket alkottak… Most sár(ga)foltok kavarognak a szemekben, s ideghártya-szennyfoltok a (be)látások lehetőségeiben…
A művész vaskos dörzskrétákat készít, hogy saját képzeteit előhívja.
Gaál József szavait idézve: a Vésett Arcok című munkáknál már a dörzsölést és a fordított levonatot elegyítettem, a frottázs technikája láthatatlanul beépült a munkákba. Életre dörzsölni – így érzem, mert az előhívott felület csak katalizátor. A komor cím, a Linea Umbra valami időtlent és mélységet sugall…
Egy költő-filosz pantheisztikus piktogramok és dharma-tanok [3] áramlásáról álmodik éppen… Meglepetésként: eltévedt paradoxonok találkoznak szaturnuszi aggok és vénuszi oldódások között (az én-töredékek erdejében)… A paradoxon életszemlélet is. A szenvedés világa mindig ott vár ránk, ahová menekülünk előle. – Tanítja a zen.
Az éj penész-szövet és ideg-szövevény kísértetei: az idő-sebek kifakadó repedéseit, s az atavisztikus hangoktól hangtalanul őrjöngő (belső homorulatokba forduló) gondolatok perforációit próbálták begyógyítani…