Nagy Zopán: Presbiópia

Nagy Zopán írása a Tiszatáj oldalán: 

https://tiszatajonline.hu/kepzomuveszet/presbiopia-avagy-a-megerkezes-esztetikaja/

Részletek: 

Pinczés József magán-mitológiákból ébredő, sajátosan kép-lírikus Fabulái, csodás-tünékeny érzék-szövetei átsejlő- és sokszorosan foltozott leplet vonnak a külvilágra… Az elvarázsolt Zöld Kakas belső termeiben kismillió, szimultánban együtt-hangzó madárhang az ébresztő csengő… Éber-vesztő ébresztőőő! 

Cseng-csong-bong-csing a füljárat-kagyló – s a kitáguló spirális csúszdában: színek éj-illatai, hangok érinthető szín-esztétikái, színtan-formák hőérzetei, zengő-rezgő aurák tapintásokon túli megnyílásai – és a különféle élmények: visszajátszva (is) áradnak az elme-terek játszóházaiba… 

Nyissunk még újabb tereket, ölelő felleg-lelkületet, sejtelmes átjárókat, ismeretlen dimenzió-érzeteket! A festőművész:

műtermében délibáb élt,
körülötte zsiráf-pálmák
szippantottak ópiát-fényt –
s rágcsálták a király álmát…
Át-át-át: (l)átható ópiát!

Éber látomás-palástban Luigi Gulaxy is megjelenik: káposzta-zölden áttetsző reneszánsz öltözékben, választékos itáliai impro-víziókban lubickolva, színpompásan álom-kék kisasszonyokkal csacsogva, kissé eszelős, mongol-redős révülésben, zavartan visszafogott széptevésben ábrándozik… 

Szertefoszló (szinte légnemű, kvázi Sziszi-puttó) arc lebeg a felhők közötti-alatti allúzióban… A terpentáltan átitatott, idősíkokkal átkent, elfedett és elfeledett kép-jeleneteket, tigrist, angyalt, mágus-gyermeket: rég elnyelték a sötét tengerek…

Alant, nagy köd-kódexbe merülve, szintén légköpenyben hullámozva: férfiportré fodrozódik, talán Diego Rodriguez de Silva y Velázquez 1630-as önarckép-hasonmása, talán egészen más, valaki fordított mása, netalán Pinczés festőművész úr egyik (indirekten Rembrandtos álom-töredékes), ön-képtanilag le- és átképzett kép(zelet)i kisugárzása…

Egy törpe ül a fűben – és felolvas egy égre festett óriásnak. Csak a függöny olyan rettentően elhúzhatatlan, amilyenre sikerült megfesteni. Minden jelenlévőt becsap a vég előtti pillanat befejezetlensége… – suttogja a művész.

Presbiópia! És megannyi megmagyarázhatatlan fóbia! Másképpen: Öregszeműség! – Igen, és mégsem! – A szemlencse az életkor növekedésével lassan, fokozatosan elveszti rugalmasságát, így közeli fókuszáló képessége folyamatosan csökken…

Az éveket belélegző visszakaparások, megújulások, a félálom-játékosan és talán tudattalanul is felsejlő képi utalások és parafrázisok (parafrázisainak parafrázisai) által: a festőművész történetei képtelen kép-mítoszok, belső színdarabok és eltévelygő, metamorfikus balladák… 

Szigetek. Ezernyi kis sziget az Óriási Képzelet-Sziget gyomrában, és elsüllyedő-felbukkanó tenyerein, végtag-nyúlványain… Valahol Arnold Böcklin erőteljes, sötét víziójának hatása (Holtak szigete) nehezedik reánk, máshol Sorolla (Joaquín y Bastida) atmoszférái kúsznak be Pinczés, alias Josefh Von Keller festői világába. Asensio szigete; Aurél érkezése Ithakába… Jaj! A leszálló sárkány öblébe (parázsló ölébe) ereszkedni, és néma-ordítással a betegségek minden szálát, az elmebajok összes haját kitépni! Ne nézz vissza: vérben úszó gyümölcsök Az égő Artamus szigetén… 

Az özvegyasszony, aki Böcklin szuggesztív műalkotását megrendelte, így szólt 1880-ban: A festménynek olyan mély nyugalmat kell árasztania, hogy az ember összerezzenjen, ha szemlélése közben ajtókopogást hall… 

Az egyik festmény követ vedlik, archaikus kőzet-bőre pergamen-pigmentként válik le, majd illeszkedik alkotója harmadik szemének ásványi helyére. Kvarcosodás-fokozatok: a fejben éles-kérges elme-szakóca forgolódik… A pattintott kőzetben: a szemen belüli arc egy újabb (kétoldalú) szem. Belátások táguló lehetősége…

Szomjas szürreál és istenségek latens megnyilvánulásai közelednek barátságban: montázs-ittas Teofaniaban… Amott: félelmek mögötti ragyogások, emitt: némi fanyar melankólia, ám a lényeg(ek): a susmorgó-sötétlő sejtésekből teremtett élet-igenlések!

Időutazások. Új Noék érkeznek, új lények alakulnak, sötétben megfestett Szem-barlangok nyílnak… Hegyikristályokon túli, ismeretlen objektek lebegnek. Talán megfejtésre váró üzenetek magjai, szellemi kulcsai. Mérhetetlen buborékokban: kapuk és hártya-réteges átjárók keletkeznek…