Nagy Zopán: Részleges hasonulás

Nagy Zopán írása a Tiszatáj oldalán: 

https://tiszatajonline.hu/kepzomuveszet/reszleges-hasonulas/

Részletek: 

Intenzív / regresszív / progresszív… Közelítések-távolítások szimultánban.

Elveszett illúziók, megtalált öntudatok egy misztikus kertben (fekete keretben), 

ab ovo: eleve elrendeltetve, az álomidőt fölszakítva, vakító terekbe zuhanva, ahol a befelé-látás kaleidoszkópja alkotja újra az eltévedt rengés-rezegtetés fény-kristályos, burkolt, szinte latens szimbólumait és a művészet valóságainak (leginkább megnevezhetetlen) létjogosultságát…

A vicsorgó tavasz színeket riaszt, kebelez, kibelez és elme-rengve emészt… A feldúlt elmém kertjében: kert-ész lehettem (emlékben)… Az intimitás nyitott szekrényének fokozatai levitáló alsó-ruhákkal ismerkednek a technikai teregetés határait szellőztetve… Fotogramba préselődött ingerületek ritmusa, tojásdad kapcsolódások, átvilágított sejtések… 

alálkozások! Tájszélekbe nyomott sziluettek merengenek, fikció és emlék-sistergés, körülöttük az alkony élénk, expresszív nyomait teríti szét a szél… Minimalista monochróm nyomatok is közelednek a hunyorgáshoz, visszafogottságuk a nem-ábrázolás, a non picture, illetve a finom jelhagyás szenzibilis példái… 

Remek minőségű művészportrék is körülvesznek, a tapasztalt látás, a megismerés, a szerkesztések és a megfelelő fotográfiai eszközök összjátékainak eredményei: plusz érzelemi ráadásokkal is fűszerezve… Absztrakt mintázatok, Ariadné fonalaival kezelt, saját erezetekkel átszőtt anyagok: képzelt terekben kiterítve… 

Külvárosi zárórák utáni rejtőzések és bolyongások a lecsorgó festék-sötétség rétegei között, megnyíló falakkal, áttetsző szellem-székekkel beszélgetve, csont-fákra akasztott kabátokat simogatva… Magányos kis-éji zenékre komponált kép-csöndek… Amott: különböző tér-részletek összemosása tárgyi felmutatásokkal, lelki létrákkal és idézőjeles gyümölcsök variációval, melyek mögött a (lehetséges) Meglepetés: maga a mögöttes meglepetés lehetősége…  

A digitális kemogramokon vizenyős és gyűrött szárny-szerű alakzatok jelennek meg, a hullámok, karcok, repedések halmozott mintázat-gyűjteménye egy-egy összeálló önállóságot ad a szürreális el- és egymásba folyások vegyületének… Meghatározhatatlan (bolygók, elsüllyedt földrészek) felület-áttünései, cseppfolyós beomlások, amőbák sokasága, organikus mikro-világok át-átszivárgása…  

Az új dimenzió átszűrt léte: légterek vonulatait önti fénybe.

Feketék, hajnal-kék, végletes életkék,
hártyák, hűlt zsigerek, mákonyos hold-terek, 
sáfrány-szerek, kristály-szemcsés szerkezetek:
együtt ragyogtak, ó, billiárd részecskék…

Mennyi különböző látvány, belátás, megélés, megannyi vizuális jelenség! Mennyi-menyi pszichikai építmény és képlékeny kiterjedés… Szinte sosem a miért, annál inkább a hogyan! – Hogyan vigyük át őket (az elképzeléseket, a kivetülés formáit, az alkotásokat) időn, mértékegységen, át a súlytalanságba, az ön-hasonulások kvázi feloldásába? Vagy egyáltalán: tartsuk-e őket éberen, esetleg a túllépés, az elengedés a fontosabb? Más- és más a válasz, ez evidens, a megoldás csak labilis definíció…