Hír
2021-10-25 14:34:00
Tiszatáj folyóirat - https://tiszatajonline.hu/?p=141809&fbclid=IwAR1ynRd18ekbv1psZ6SbcR1VuSKnJa_yvrD0LkwJpYFpici43b2vgMJ0YT0
Nagy Zopán: Színfalak mögötti palimpszesztek mögötti színfalak...
Nagy Zopán megnyitószövege az Art Salon Társalgóban: Kovács Kitti festőművész legújabb alkotásaiból megrendezett kiállítása nyomán...
Nagy Zopán írása a Tiszatáj oldalán:
Részletek:
Kovács Kitti festészetében organikus-borús nemespenész-kipárolgásokba mártott ecset(leges) indák önnön létterüket futják-növik-szövik be – s a tudattalan sikátorai felé kúsznak…
A szédület szonátái sóhajokkal rezegve beivódnak az expresszív-regresszív félálmok fragmentumaiba – s a lelki én-dimenziók tónusaiba… Táncok mögötti visszafolyás-dinamikák az időhártyák reverzibilis vásznain…
A költői falak opusait elveszett helyszínek éneklik meg, két kék-sötét bokor is érkezik, bódító illatok és baljós szellők kísérik… Nem, nem, ők mindinkább meta(m)orfikus felhők az omladozástól ihletett, ön-paradoxonoktól foszló falakon…
Fátylakkal benőtt pupillák távoli odvakban,
hol hipnotikus sorsán szelíden borongva:
álmatlan tűnődik egy-egy elme, míg
sötétlő erdőben forrás neszezik a gőzölgő talajban…
Ó, az ember enyésző alakja:
hideg huzalokból összerakva!
Elsüllyedt időknek, lények végső tájainak
éje s rémülete: a lélek szélcsendje…
Amott: ezüst felhőből mákonyos köd szivárog…
Roncsolásban, visszakaparásban hallgató falak és nemlétező átjárók nyílnak meg (egymás energiáinak és elfojtásainak)… A szövet átszűrődései atavisztikus foszlányokat suttognak… A fiktív kőzetek hűs lehelete megindítja a vákuumok és fotocellák álmában forgolódó Foetoplacentaris, avagy magzati keringéseket, miközben a MagMa intenzív (im)pulzusa a Mnemonikát (az emlékező-tehetséget) is kitágítja…
Kovács Kitti egy-egy munkáján (ha csak latens módon is): Angkori, Goyai fal-feltárások, mágikusan rejtett üzenet-jelek sejtelmes áttetszései jelennek meg. Foltokká alakuló gesztus-gócok, rezgések… In-time: Intim szférákba billen a Filc sistergő melege – és a Lebegő szemcsék egy képzelt oltár kelyhe felé áramlanak…
Áramláásss… Az alkotás pszichózisában megmerülni, a helyet, mint lenyomatot: helyszín nélkül megjeleníteni, az „ábrázoltat” ábrázolás feloldásával (mint sajátos idő-nyomot, belső időt) elengedni – üzenik a jelek, az enigmatikus vésetek…