Orczy Istvánné Lipthay Ágota "A legjobb anya emlékére"
A Dobó István Vármúzeum Agria Évkönyvében megjelenő tanulmány
Erdőkövesd település népviseletének történetét kutatva fontos megismerni az 1850-1950-es évekre jellemző társadalmi összetételét. A Heves megyei falu neve közel 300 év alatt összeforrt az Orczy család nevével. Kastélyt, templomot, plébániát és iskolát építtettek. A család legidősebb ága számára ma is temetkezési helyként szolgál a település.
Báró Orczy István (1806-1848) 1836-ban vette feleségül báró Lipthay Ágotát (1818-1902). Négy gyermekük született, Sarolta, Leona, Irma és Elek. István szívesen látogatta a lóversenyeket, színdarabokban szerepeltek. 1836-ban Széchenyi István kérésére a Pesti Kaszinóban mutatta be a "gyöngyösi kapások táncát", amelyet a jobbágyoktól tanulva csárdásnak neveztek el. A család tagjai a reformkor idején hittek a szabadságharc eszméiben. Orczy István a szent-tamási ostrom során 1848-ban hősi halált halt. Özvegye árván maradt gyermekeivel visszavonultan élt. De milyen életet is élhetett valójában? Milyen hatást gyakorolhatott a település történetére? A Dobó István Vármúzeum Évkönyvében megjelenő tanulmányban ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat.
Férje halálát követően nyilvánosságot kapott kapcsolata gróf Teleki László politikussal, aki 1848-tól tizenkét éven át élt emigrációban. Kapcsolatuk igaz szerelelmen alapult, noha szinte csak levelezések tartották azt fenn. 1860-ban Ágota Drezdába utazott születendő unokája meglátogatása okán. A rendőrség követte útja során és Telekit elfogták. 1861-es év sorsdöntő volt számára. Elveszítette második szerelmét és anyósát, gróf Pejácsevich Franciskát, aki az erdőkövesdi családi uradalom gondozója volt. A magas körökben jártas arisztokrata hölgy a vidéki kastélyban keresett pihenőhelyet megtört lelkének. Lányai, Sarolta és Leona Erdőkövesden kötöttek házasságot, több unokája is itt született. Utolsó éveit Irma lánya mellett töltötte a Károlyi-palotában. Végrendeletében 1000 Koronát ajándékozott az erdőkövesdi szegények javára.
Köztudott volt róla, hogy ruháit a magyaros szokásoknak megfelelően Pesten varratta. Bodnár János üzletét látogatta szívesen. Olyan boltba nem ment, ahol a segédek nem tudtak magyarul. Kegyúri kötelessége révén a templom számára hímzett.
Orczy Istvánné életútja betekintést ad a település XIX. századi történetébe.