Ritkaságok a Thorma János Múzeumban

Kiskunhalasra, a Thorma János Múzeumba egy cigánybíró ezüst pitykegombjai csábítottak el. Tudomásom volt róla, hogy az említett pitykéket a múzeum őrzi, és Janó Ákos 1961-ben a cigánybírót is megörökítette több fotón, amit ugyancsak a múzeumban lehet megtalálni. Sem a fotók, sem a pitykék nem okoztak csalódást, igazi ritkaságok, legfőképp a méreteik miatt.

Kutatásom során kiderült, hogy már a múzeumban dolgozó elődök (Nagy Cirok László, Székelyné Kőrösi Ilona, Gyarmati Andrea) is foglalkoztak a pitykegombokkal, a pitykés viseletekkel. A halasi viseletnek része volt a pitykés mellény, amelyet ujjatlan dolmány, kislajbi vagy kismándli néven is emlegettek. Ezek sűrű gombolással záródtak, csontgombokkal, pakfont, ezüst pitykékkel. Ismert volt a vidéken a rajthuzli, amin laposfejű sárgarézből készült gombok voltak. Előfordult, hogy a kabátfélékre, ujjasokra is kerültek pitykék.

A pitykéknek egészen különleges elnevezéseivel találkoztam itt. „Fogolytojás, csöcsgomb, pókhálógomb, srófos ezüstgomb, csikósgomb, bojtárgomb, metszett tornyosgomb.” Ezekre, mindre találtunk is példát a tárgyi gyűjteményben.

Az archív fotók között több juhászról készült felvétel érzékelteti, hogy a pitykegombok használata ezen a vidéken igen jelentős volt.

Ami talán a legnagyobb meglepetés volt számomra: a festmények, portrék között talált pitykés ábrázolások. Nem csak azért, mert sokféle gombolást, gombtípust láthatunk rajtuk, hanem azért is, mert nem csak a 19-20. századból, hanem a 18. századból is van köztük két alkotás.

Köszönöm a segítséget Szakál Aurél igazgató úrnak és Valentiny-Dóra Csillának!

A pitykegombokról a fotókat Baranczó Benedek készítette.