Sáfrán Balázs pitykés öltözetekben

Sáfrán Balázs a Duna Művészegyüttes táncművésze, a Magyar Táncművészeti Egyetem művésztanára, több díj, kitüntetés birtokosa, fiatal kora ellenére elhivatott képviselője a pitykegombot kedvelők azon szűk táborának, akik szép, válogatott gyűjteménnyel rendelkeznek, akik már készíttettek is maguknak pitykéket, és akik a pitykéket eredeti funkciójukba visszahelyezve, gyakran viselik is azokat.

Érdeklődtem, mi terelte ebbe az irányba? Válaszából a következőket emelném ki:

"Először testközelből Appelshoffer János gombjait csodálhattam meg, és talán ez indíthatta el bennem az érdeklődést a pitykés témában. A táncművészetis tanulmányaim során volt lehetőségem János néhány öltözetét, gombjait magamra vennem, használnom.

Már egy jó ideje szerettem volna pitykét, mire végre 2017 nyarán tudtam venni egy 9 darabos lyánycsecsű pakfon sort (még csak nem is voltak egyforma méretűek). Aztán az első komoly pitykesorom, egy 14 db-os ezüst lapolt kunsági sor lett, Jordán Zsigmond féle gombpárnán (ami külön emeli az értékét). Jó beugró volt. Hozzátenném, az első fizetésemet erre sikerült elköltenem.

Ha őszinte vagyok, régebben szerintem nem voltak szempontjaim a pitykék gyűjtésében, talán csak annyi, hogy régi legyen. Ha belefutottam egy pár darab gombba, az is érdekelt, ha teljes sor volt, akkor az is, ha pakfon, az is, ha ezüst, az is, mindegy volt. Ma már azért jobban megfontolom, így hogy több típus megfordult nálam. De igazából, ha szembejön valami olyan, ami rögtön megfog, akkor az megint új szempontokat fog kialakítani. Nálam a fontosság abban rejlik, hogy a gombjaim nagy része mind olyan darab, amiket különböző alkalmakon hordani is szoktam. Célom, hogy mindegyiket 'saját mellényére' rakhassam majd fel.

A mai napig meglepődök, hogy milyen sokszínű módon volt jelen a pitykegomb a régi öltözeteken, illetve külön öröm, mikor esetleg egy új terület kapcsolódik be az eddig feltárt, jól bizonyíthatóan 'pitykés' tájegységek mellé. Emellett egyik korai felismerésem volt, mikor elkezdett érdekelni a téma, hogy nem csak a pásztorok hordtak pitykét. Azt gondolom, hogy ez a sztereotípia nem csak az én fejemben élt. Viszont az is fontos, hogy a hosszabb ideig fennmaradó, zártabb közösséget alkotó pásztor kultúra átmentette napjainkba a régen szélesebb körben elterjedt pitykegombokat. Illetve a pitykegombok elterjedtségét az is bizonyítja, hogy viszonylag nagy darabszámban találhatóak meg olyan régi gombok, amelyek 100-200 évvel ezelőtt készülhettek, átvészeltek több háborút, megszállást, ám ezeket a darabokat még ma is felfűzhetjük a mellényünkre."

Balázs esküvőjére a saját vőlegényi öltözetét úgy álmodta meg, hogy szűkebb hazájának, Fejér megyének egy izgalmas gombtípusát felkutatta, azt elkészíttette, és az tündökölt öltözetén a számára kiemelt fontosságú napon. Ebben tőlem is segítséget kapott, mert a kutatás során beazonosított pitykegomb típushoz néhány információval, mintadarabként használható két eddig ismert példánnyal, sőt, a készítő személyének ajánlásával is hozzájárultam a megvalósításhoz.

Ezt Ő így fogalmazta meg:

"Valamelyik pitykés mellényem mindig velem van. Melegítőhöz, rövidnadrághoz, öltönyhöz, mindenhez tudom hordani. A legfontosabb eseményt viszont mégis kiemelném, mivel az esküvőnkön is sikerült pitykés öltözetet húznom. Egy régi családi fotó alapján készíttettük feleségemmel az esküvői viseleteinket, viszont zavart, hogy erre felénk nincs úgy pityke, amit a mellényre tehetnék. (A nagyszülők elbeszélésből sem tudtak ezüst-fém gombról Csákberény-Csákvár vonalon.) Körülbelül egy hónappal az esküvőnk előtt viszont több régi képet is nézegettem, köztük néhány székesfehérvárit is, ahol szembejött velem egy pitykés mellény, esküvői öltözeten. Ezen felkerekedve találtam egy hölgyet, akitől néhány adat és egy gomb alapján el tudtam indulni, nagy szerencsére Barsi Csaba gyűjteményében pont volt egy ilyen gomb, aminek mintájára Kovács Levente rekordidő alatt elkészítette nekem ezt a típust. Így hát beteljesült, hogy mégis pitykés mellényben lehettem az esküvőmön."

A fotók között egy esküvői is van, amit Váradi Levente készített.

Balázs több olyan viselet összeállításán fáradozik, amely egységében, kiegészítőkkel együttesen ad igényes és hiteles megjelenést számára. A széki lajbihoz a "pikkelyes szijút", a kiskunsági öltözet kétsoros gombolása mellé Péntek-féle kampót és arra a tájra jellemző óraláncot, a palóc viselete mellé szintén óraláncot és minden öltözetéhez megfelelő kalapot próbál társítani.

A bemutatást Balázs személyes gondolataival, egyik élményével zárnám:

"Szeretem az igényes, részleteiben kidolgozott, arányos, egyszerűen mondva a pont jó dolgokat. A pitykék ilyenek nekem. Szeretem viselni őket, megfogdosni, átválogatni, nézegetni, összehasonlítgatni. Kedvenc élményem, mikor Párizsban sorba álltunk, hogy feljuthassunk az Eiffel-toronyba, természetesen az ellenőrző kapunál is feltűnőek voltak a gombok. Mire a biztonsági őr végignézett rajtam, aztán csak annyit kérdezett: It’s a BOMB? Mire válaszoltam: NO, it’s a GOMB! Persze aztán el kellett magyaráznom, hogy valójában mire való, és miért nem robban, de könnyen továbbengedett."

A fotókat Baranczó Benedek készítette.