Séta veled

Szavakkal festeni

 

Nem tudom, hogy van e szebb dolog a világon, mint az, ha a vágyott pillanat jön hozzánk látogatóba. Az a pillanat, mely megváltoztatja a jelent és mégis azt érezzük, hogy a múlt is ott van vele karöltve, de a jövő sem maradhat magányos, hát melléjük szegődik és jönnek…

Különös érzés volt olvasni Vesho-Farkas versét. Néhány percre megállt az idő és talán arra várt, hogy eszméljek a csodából, lehunyt pilláim alól küldjem tova a képet, hisz nem az enyém, nem hozzám tartozik, nehezen engedtem el.

A szerelem fogságban tartja, nem ereszti a költőt, mégis fellebbenti a fátylat az elmúlásról. Ez a kettősség picit ijesztő, ám a pillanat múlik és marad mindaz, ami az élet értelme.

Hiszem, hogy sokunk kedves verse lesz, marad emlékezetünkben és feledni sem akarjuk a szavakkal festett képeket.

 

 

 

Vesho – Farkas Zoltán:

Séta veled

 

Bekopogtattam hozzád

és te rám nyitottad álmaid,

hajad megérint, nap-illatú,

mint fényre terített

pehelypaplan frissessége.

Vártál, és én eljöttem,

figyelmed még is megoszlik

a volt és lehetséges között,

bár valaha te voltál az

ki elhitette velem, hogy az esetleg

nem csak lehetségesség,

hanem a választott döntés jövőjében

maga a létező igen.

Az évek meteoritként becsapódó

kráterei körülöttünk,

mezei virágok levelére

pipacsok fáradt szirma hullt,

az elmúlás csendjére rákérgesedett a valóság,

az álmok csapdába estek,

kilúgozódott a lélek érzelmi spektruma,

de te nem féltél a „Lear királyi” vihartól,

lelkeddel átkulcsoltad szívem,

szenteltvizet hoztál és hintettél utunkra,

közben kivirágzott a mosoly.

Most itt vagyok álmaid valóságában,

s a valóság illúziójában,

sétálni szeretnék olyan ösvényen veled,

hol szentjánosbogarak csillagozzák az éjszakát,

ahol minden negyedik pillantásodra

változnak az évszakok,

ahol a fák az ősök nyelvén beszélnek még,

és ha megfogjuk egymás kezét,

egyszerre látjuk és érezzük az egészet.

Látod?

Most nincs íve a gondolatnak,

nem akar elrepülni tőled,

visszazuhan örvény-öledbe...

Ringasd hát álmodba, hogy a te

valóságodban ébredhessen rád!

 

 

Szerkesztő: Kozák Mari