Szabad ütés gyakorlatok/ Varga Rita egyéni kiállítása

Vámos Eszter történész megnyitó szövege a kiállításról:

Mivel történészi minősítésemben kértek fel ennek a kiállításnak a megnyitására, ezért úgy
döntöttem, hogy történeti aspektusbók közelítem meg a témát. Az Arcanum Digitális
Tudománytáron kezdtem meg kutatásomat.
A Színházi Élet c. színházi hetilap 1924. évi 2. száma beszámolt a Rákóczi út 63. alatt
működő Tabarin nevű mulatóhely a legújabb szenzációjáról: a boxoló nőkről. Ritka és
újszerűnek írja le az újság a látványt. A hírek alapján - idézem - “a boxoló amazonok teljes
komolysággal és szakavatottsággal küzdöttek, akárcsak férfi kollégáik. A viadalok többnyire
szabályszerű knock-outtal, azaz kiütéssel végződtek.” Fontos, hogy ekkoriban a nők nem
versenyszerűen űzték a boxt. Cirkuszokban, szórakozóhelyeken látványosságként
mutogatták őket. Voltak nők, akik sportegyesületben gyakorolhatták ezt az elfoglaltságot, de
nekik először a környezetük elfogadásáért kellett megküzdeniük. Az első világháború végén
Magyarországon (és még néhány európai államban) a nők “csupán” politikai jogokat kaptak,
nem társadalmit.
Hogy milyen hatást váltott ki a közönségből a női box? Történeti források híján nem tudjuk
biztosan. A sajtó vagy különleges egzotikumként mutatta be a jelenséget vagy arról
cikkezett, hogy ez a típusú sport összeférhetetlen a női természettel. Utóbbi hangok úgy
vélték, hogy a box durvasága egyáltalán nem illik a nők kecsességéhez és bájához. A nők
inkább tornázzanak és táncoljanak, természetesen a házimunka és a család ellátása után.
A nők társadalomban betöltött szerepe bizonyos szempontból sokat változott 100 év alatt,
de az, hogy a mindennapokban való érvényesüléséért küzdeni kell, nem. A Színházi Élet
1928-ban egy cikket szentelt a 20. Századi új nőtípusának - a modern nőnek - egyik fő
problémájának, az idegességnek. Idézem: “A modern nő életéhez úgyszólván
elválaszthatatlanul hozzátartozik az idegesség fogalma. Az általános idegességnek
társadalmi magyarázata van. A civilizáció hatalmasabb méretekben fejlődött, mint az emberi
idegzet; a nők társadalmi elhelyezkedése pedig hatalmasabban változott, mint a nők lelki
díszpozíciója. Az ideges nő idegességének oka [..] sohasem kizárólag magában a nőben,
hanem a nőnek a környezetéhez való viszonyában keresendő.” Az írás azt nem taglalja,
hogy a nők idegessége mennyire jogos, ellenben javasol különféle gyógymódokat: a
legújabb orvosi módszer a pszichoanalízis, de röngten sugarakkal is kezelik az ideges
nőket. Azoknak, akik inkább saját maguk kezelnék idegességüket a gimnasztikát, a
fegyelmezettséget és a rendszeres életmódot ajánlják. Na, meg a boxot.
Varga Rita alkotásaiban nincsen tabusítva a női idegesség jogossága. A nők gyakran
amazon módjára kénytelenek küzdeni a hétköznapokkal. A közélet és a háború erre rakódik
rá. Nem csoda, hogy idegesek.
Hogy mit lehet kezdeni ennyi feszültséggel? Le kell valahogy vezetni. Rita a képzőművészet
használja. Úgy hiszem ez egyben önterapia is.
A kiállított művek azt sugallják, hogy az önterápia egy hosszú és összetett folyamat és néha
több eszközt is be kell vetni, hogy végül áttörést érjünk el. Időnként tényleg durvának kell
lenni, mint egy ökölvívó, de vannak helyzetek, amelyek olyan finomságot, türelmet és
pontosságot követelnek, mint a hímzés. Néha csak egy védőhálóra van szükségünk. A
lényeg, hogy rezonaljon mindenki a pillanatnyi lelki állapotára. Mielőtt mindent kiadunk
magunkból, kicsit nézzünk befelé, ahogy Rita is tette.