Szaktanulmány kiadása: Präfigurationstypen und Sinnbilder in den Mysterienspielen von Schomlenberg aus den 1740er und 1750er Jahren

Előkép-típusok és emblémák a csíksomlyói misztériumdrámákban (1740-es, 1750-es évek)

A tárgyalt előkép-párosítások kézenfekvő forrása a késő középkori Biblia Pauperum lehetett. Mivel a csíksomlyói ferences könyvtár nem rendelkezik Biblia Pauperummal, a színjátékok előképeit egy hazai (Esztergom) és két külföldi (Die Salzburger Armenbibel és a stockholmi fametszet) Biblia pauperummal vetjük össze. Az esztergomi Biblia pauperum (1470–1471) 40 táblájából összesen négy táblakép egyezik a csíki drámákéval: Júdás árulása 30 ezüstért – József eladása (17. tábla), Jézus hordozza keresztjét – Izsák maga viszi feláldozásához a fát (24. tábla), Krisztus a kereszten – Mózes rézkígyója, illetve Ábrahám áldozata (25. tábla), Krisztus a sírban – József a ciszternában (27. tábla). A salzburgi Szent Péter Bencés Főapátság CODEX a IX 12 jelzetű, 36 képcsoportot felvonultató kézirata (rajzolták 1350 körül, bekötötték a XV. században) szintén csak hat olyan jelenetet tartalmaz, amit a csíksomlyói darabokkal párhuzamba állíthatunk. A stockholmi Szegények Bibliája még kevesebb eredményt mutat: csupán Júdás öngyilkossága – Achitophel akasztása, Jézus keresztre feszítése – Jákob lajtorjája, a keresztre feszített Krisztus – Jephte áldozata egyezik a csíksomlyói darabok előképeivel. Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a 18. századi ferencesek nem a középkori, Európa-szerte ismert Biblia pauperumok alapján vitték színre az előképeket, hanem saját alkotású, a drámaíró tanárok által elképzelt parabolákat mutattak be. A csíksomlyói drámák és a középkori Blockbuchok között azok az előkép-párosítások egyeznek, melyek az ókeresztény korra mennek vissza, és a keresztény irodalomban a legkedveltebb préfigurációk közé tartoznak. Vizsgált drámáink közül ezek közé tartozik az Achitofel–Júdás-párhuzam (1729, 1741), József és Jézus eladatása (1741, 1755, 1757), Mózes rézkígyója és Krisztus keresztje parabolája (1729, 1740, 1755) és csíksomlyói invencióként Mikeás próféta bebörtönzését állítják a megkötözött Krisztus figurájának (1727, 1741). Csíksomlyón nem eljátszva, hanem az egyes szereplők ajkáról elmondva a középkori eredetű, 1727-ben, 1755-ben és 1767-ben színre vitt égi pörön belül hangzik el több préfiguráció a vitában felszólaló ószövetségi szereplők részéről. Az elemzett párhuzamokból kiderül: Csíksomlyón az 1726-ban, 1729-ben, 1740-ben, 1741-ben és 1757-ben bemutatott misztériumjátékok helybéli ferences írói saját préfigurációkat alkalmaztak és azokat egy-egy drámában alkalmazták, e téren nem kompiláltak egymástól. Vizsgálódásaink során 5 passiójátékben (1726, 1729, 1740, 1741, 1757) összesen 19 helybéli, máshol nem ismert előkép-párhuzamot állapítottunk meg.