Szász Sándor-kiállítás Pekingben

Érzések mint Tények – Emlékezet mint Identitás*

Számos utópisztikus és disztópikus műalkotás keletkezett a Természet katasztrofális tönkretételének eredményeképp. Ez az állapot abból fakad, hogy az ember hatalma alá akarja kényszeríteni a Természetet, ahelyett, hogy kölcsönös együttműködést létesítene vele.

Szász Sándor (született 1976 Marosvásárhely, Erdély, Románia) mágikus ám fenyegető festményei disztópikus víziói a rémálomba illő "Új Édennek". E helynek a környezete és lakói folytonos változásokon mennek keresztül dinamikus alkímiai átminősülés által, amelyek hatást gyakorolnak a színre, alakra és szerkezeti felépítésre. Művei a melankolikus ellenállás cselekményei, amelyekből (poszt)humán lények emelkednek ki az egzotikus, organizmusos és esetleg idegen technológiák mátrixaiból.

Emlékeiből merítve, Szász alkotásai két gondolat mentén értelmezhetőek. Egyrészről a román és magyar szocialista rendszerek tükröződnek munkáiban, ahol Friedrich Nietzsche, német filozófus, hite nyomán a kötetlen prométeuszi "superman" alakja jelenik meg. Ez támasztja alá a szocializmus abbéli igyekezetét, hogy "új embert" faragjon magának, mely által minden "nemkívánatos" fizikai és metafizikai egyéni tulajdonság (mint például a személyiség és az öntudatosság) leforgácsolódik. Másrészről a rendszerváltozást idézik fel – szocialista kormányból posztszocialista, demokratikus kormányba, ahol a globalizáció ideológiái személytelen, identitás és arc nélküli embereket hoztak létre.

Szász ellenzi a globalizáció természetre gyakorolt romboló hatását, amelyet romantikus / szürrealista képzeteken keresztül fejez ki. Disztópikus, kietlen tájak ezek, amelyeket a személyes én-tudatát megalapozó emlékekből alkot meg, illetve az érzelmekből, amelyek létérzésének kiindulópontja, ténye. Hasonlóan más vizuális művészekhez, mint például Caspar David Friedrich, Andrei Tarkovsky, David Lynch és Tarr Béla, Szász a műveit arra használja, hogy emlékeket, érzelmeket és érzéseket közvetítsen felkavart társadalmunkból, ahol az anyagi értékek harácsolása a spirituális értékek kiszorításával történik.

A Tianjin Képzőművészeti Akadémia és Múzeum (Peking, Kína) Feelings as Facts – Memory as Identity – Érzések mint Tények – Emlékezet mint Identitás címmel rendezi meg Szász Sándor egyéni kiállítását. A tárlat eddig nem látott értelmezésben mutatja be Szász munkásságát - az emlékezet és identitás közötti kölcsönhatást kutatva a magánélet, családi történelem és gyerekkori élmények kontextusában. A nézőt mentális időutazásra hívó Szász magánmitológiája egyúttal túlmutat a hagyományos olajfestészeten, amely a kezdetektől meghatározó volt művészi kifejezésében. A festmények mellett változatos médiumokon keresztül szólaltatja meg gondolatait: fotókon, installációkon, kollázsokon és dokumentumfilmeken, amelyek együttesen multimédiás alkotássá teszik a kiállítást.

Elmélkedése szubjektivitás és objektivitás, valóság és fikció, társadalom és politika között oszcillál. Ugyanakkor elmondható, hogy Kelet-Európa (Románia és Magyarország) történelmi romjaiból, a menekülésből és egyéni tapasztalatból ihletet merítve, Szász Sándor egyedülálló művészeti világot hoz létre, melyben koncepcionális, dokumentációs és identitásbeli feltérképezés kap helyet.

A kiállítás érzelmi reakciókat vált ki a nézőből, fontos társadalmi, kulturális és egzisztenciális kérdéskörök feszegetésére sarkallva. Mint ahogy a romantikus és szürrealista művészek képzete, Szász művei lehetővé teszik a hitelesebb élményekre és tudásra vágyakozók számára, hogy megismerkedhessenek a korábban ismeretlen, "spirituális másvilágban" szereplő dolgokkal.

* Kivonat az ’’ Érzések mint Tények – Emlékezet mint Identitás’’ című kiállítás katalógus tervezetéből. Az eredeti tanulmányokat Xu Juan és Stephen Baycroft írta, magyar nyelvre fordította Pál Evelin.

A kiállítás 2018. december 15-től 2019. január 10-ig tekinthető meg a Tianjin Képzőművészeti Akadémia és Múzeumban, Pekingben.