Tanulmány Szabó Magda "korszerűségéről"
A Kortárs folyóirat 2019/12. száma közölte Soltész Márton "Szabó Magda korszerűsége" című dolgozatát, melyben a Szabó Magda-féle írói gyakorlat genezisét a Régimódi történet (1977), az Erőnk szerint (1980), Az ajtó (1987), és Für Elise (2002) című kötetek elemzésén keresztül mutatja be.
Részlet a tanulmányból:
Nem kérdés többé: Szabó Magda az íróság egyszemélyes intézményét, az írólétet mint szerepet, az íróvá válás útját avatta külső-belső témájává (vagyis egyszerre írói programmá és életcéllá). E szerep rendkívül tudatos, komoly „marketing-érzékenységről” tanúskodó fölépítése során a biográfiai-civil életrajzi anyagot szabadon felhasználta ugyan, ám mindenkor alárendelte azt egy magasabb – „irodalmi”-nak hitt/tekintett – valóságformának. Tette (tehette) mindezt addig, míg végül „úgy maradt”: az „ókút”, a múltnak kútja, melytől joggal óvták-féltették szülei, a tehetség kibontakozásával párhuzamosan beszippantotta őt; s az író lassankint megfojtotta az alternatív, szabad személyiséget – az irodalmi hős a biográfiai-civil embert. Így lett Szabó Magda egyszerre önmaga hőse és áldozata is.