Ősz hajszálak, szaporodó ráncok, szemek alatt ülő sötét karikák. Felszíni nyomok, amik apró szabálytalanságokként tanúskodnak belső énünk mindennapos küzdelmeiről. Vajon hogyan viszonyul társadalmunk ezekhez a jelekhez? Képesek vagyunk a test esztétikáján túllépni és büszkén magunkon viselni egy-egy kihívással és szorongással teli időszak fizikai leképeződéseit?

Kinézetünk a lélek egyfajta reprezentációja, anyagi minőségünket érintő döntéseinkben tükröződhet bizonytalanságunk, személyes traumáink, a minket uraló társadalmi normák sokasága, illetve környezetünkhöz- vagy éppen önmagunkhoz fűződő viszonyunk milyensége. A test és lélek közti kölcsönhatás megjelenési lehetőségeit a Test & Lélek metafizikája című kiállításon hét kortárs képzőművész járja körül, akik festményeiken és szobraikon az idealizált body image-t hátrahagyva közelítenek egy kinézetünkkel kialakított őszintébb viszony felé.

A KÉPEZŐ falain megjelenő alkotások vizuális kódokba rejtve foglalkoznak saját lényünk megbetegítésének problematikájával és a kifogástalan külső 21. századra legyőzhetetlenné vált mítoszával, amivel csupán takargatjuk lelkünk sebezhetőségét, ezáltal folyamatosan távolodunk az igazi összhang és önelfogadás lehetőségétől.

A Heinz Kohut által kidolgozott szelfpszichológia önálló mélylélektani irányzata főképp az egyén önmagához fűződő viszonyával foglalkozik, vagyis a szubjektum külvilág felé mutatott képének történetét és összefüggéseit állítja a középpontba. A kiállító kortárs művészek ehhez hasonlóan saját test-lélek megélésüket tolmácsolják a befogadó közönség felé, így tárva eléjük a platonikus kérdést: Vajon a test a lélek börtöne?