Hír

2023-12-07 17:33:00

MÉSZ

Téziskönyv BME Építőművészeti Doktori Iskola Jubileumi kötete 2023

Saját cikk a kézműves szakmagyakorlásról

Mostanában a szakma kézműves gyakorlásának lehetőségei érdekelnek. Ezzel kapcsolatban megfogalmazott szubjektív tézisem:

Kézműves szakmagyakorlásom lényege az építészeti ébrenlét, ami a tapasztaló kéz és a figyelmes szellem kölcsönhatásából fakad. Eredménye a feltalálás, akár a barkácsoló embernél, aki munkája közben átlényegíti alapanyagait. Egy olyan tervezői stratégia, ami nemcsak az anyagi valóságban, hanem az építészet szellemi szintjein is ideális: idegenként tekinteni a korábban már megismertre is.

Míg pályakezdő éveimben a makettezés jelentette a valóság megtapasztalásának fő médiumát, addig egy évtizeddel később, a tervezést követően elkezdtek a házak megépülni, és figyelmem arra terelődött, hogy hogyan lehetne aktívan részt venni az építkezésekben. Művezetéseim participatív folyamattá váltak, és a tervezésen túl egy második építészeti valóság kapuja nyílt meg számomra. Olyan valóságé, amelyben csak konkrétumok, anyagok és elvégezhető munkafázisok léteznek. Kézművességem e világ megértésére irányuló ambícióm. 

Korunkban a környezetünket alkotó anyagok jellemzően termékek, mind egyre speciálisabbak és egysíkúbbak. Építészként termékeket rendezgetünk. Ezzel szemben résztvenni az építésben lehetőséget jelent leleményesnek lenni. Claude Lévi Strauss megkülönböztette a mérnököt és a barkácsolót. Míg a mérnök a számára készült profi eszközökkel dolgozik, a barkácsoló mindent felhasznál: félkész töredékeket, valamilyen korábbi hasznosításból kiszakadt dolgokat. Átlényegítése során eredeti formájuktól függetlenül új tartalmakat vetít rájuk, újrahasznosítja azokat. Barkácsolni tehát menekülőutat jelent a termékáradattal szemben. Legutóbb pedig felmerült, hogy ez a tervezői stratégia szoros kapcsolatban áll közelmúltunk hagyományával, a kalákában építéssel, amely napjainkig feldolgozatlan kulturális örökségünk.

A nappaliban saját univerzumát sátorépítéssel életre keltő gyermek számára teljesen természetes, hogy a környezetében lévő tárgyakra, játékától függően különböző tartalmak vetíthetőek. Viselkedésének alapja, az a képessége, hogy el tud vonatkoztatni a tárgyak eredeti céljától és funkciójától. Gyakran legyintünk erre, hogy gyerekes viselkedés, pedig milyen alkotói potenciált jelenthetne, ha valóban idegenként tudnánk tekinteni a korábban már megismertre is.

Falvai Balázs DLA