The Body That Talks - Inscribed Stories
BENCS Máté, DICSŐ Eszter Nóra, KIS RÓKA Csaba, PIRÓTH Tímea, PÓLUS Fanni, REINING Vivien kiállítása
Kiállító művészek: BENCS Máté, DICSŐ Eszter Nóra, KIS RÓKA Csaba, PIRÓTH Tímea, PÓLUS Fanni, REINING Vivien
Kurátor: KOCSIS Katica
Megnyitó: 2026. 02. 24. 18H
Helyszín: TAW Gallery Budapest, Hold utca 21.
A test nem semleges felület.
Ki van téve tekinteteknek, elvárásoknak, szabályoknak és felügyeletnek. Michel Foucault szerint a test nem pusztán biológiai adottság, hanem társadalmi tér: az a hely, ahol a hatalom a mindennapi gyakorlatokon keresztül működik. A testet formálják, értékelik, kontrollálják – és mindeközben történetek íródnak bele, gyakran észrevétlenül.
A sebzettség ebben az értelemben alapállapot, mivel a test folytonosaan megőrzi és hordozza azokat a nyomokat, amelyeket a környezete hagy rajta: szabályokat, elvárásokat, traumákat, mindenféle sztorikat, szépet és borzasztót egyaránt. Ezek a nyomok a test anyagába írt tapasztalatok, fragmentumok.
A ráírás gesztusa ezért egyszerre destruktív és konstruktív.
Destruktív, mert megsérti a test egységét, megbontja az érintetlenség illúzióját. A beavatkozás fájdalommal jár, és láthatóvá teszi a test törékenységét.
Ugyanakkor konstruktív, mert jelentést hoz létre: a seb nem pusztán sérülés, hanem jel. Nemcsak a szenvedésről, fájdalomról van szó, hanem az identitás formálódásáról is.
Jean-Luc Nancy számára a test nem zárt egység, hanem olyan felület, amely éppen a törékenységén keresztül válik érzékelhetővé. A ráírás nem idegen a testtől, hanem annak egyik alapvető működésmódja. A tetoválás – vagy tágabban a testre írás – ebben az értelemben tudatos beavatkozás: a kontroll tere részben önértelmezés felületévé alakul.
A kiállításon szereplő művészek olyan gyakorlatokból érkeznek, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a testen való nyomhagyással. Többük számára a tetoválás aktív, megélt praxis. Pontosan tudják, mit jelent az a határhelyzet, amikor a fájdalom és a jelentésképzés egyszerre van jelen. Más művészek a testen való nyomhagyás kérdései felől közelítenek. Rajzban, festészetben, installációban vizsgálják, miként hordozza a test az emlékeket, a múltat, a traumákat. A karcolás, az ismétlés, a fragmentálás mind olyan vizuális stratégiák, amelyek a tetoválás logikájával rokon módon működnek.
A kiállításon megjelenő művek egy része tudatosan vállalja a horrorisztikus, groteszk vagy gótikus formavilágot. Ezek a munkák nem a sokkolás eszközeként használják a test torzulását, hanem annak láthatóvá tételére törekednek, ami a testhez való viszonyban gyakran elfojtott vagy eltakarásra kerül. A groteszk itt felnagyítja a sebzettséget, a törékenységet, a test határainak bizonytalanságát. Ez a vizuális nyelv rámutat, hogy a test nem harmonikus egész, hanem sérülések, nyomok és történetek rétegződése.
A The Body That Talks – Inscribed Stories olyan művészeket hoz össze, akik a testet nem lezárt formaként értelmezik, hanem olyan térként, ahol a sebzettség és az önkifejezés, a fájdalom és a jelentésalkotás, a múlt és a jelen folyamatos párbeszédben áll egymással.
Nyitvatartás:
H-K: 9 - 17
SZE: 12 -18
(A többi napon megbeszélés szerint)
Kapcsolódó fájlok
