Bemutatkozás

1999-ben születettem Mohácson. 2019-ben a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium kerámia szakán végeztem, majd 2024-ben diplomáztam a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. Ugyanitt a képzőművész-tanár szakon folytattam tanulmányaimat, amelyet 2025-ben fejeztem be. Művészeti gyakorlatom az anyag, a téma és a technika szoros egységére épül. Munkáim középpontjában a családi emlékezet feltárása és az emlékek egyéni értelmezése áll. Grafikai installációim elsősorban az elmúlás, a felejtés és az emlékezés kérdéskörét vizsgálják, miközben azok komplex működésére is reflektálnak. A folyamatok megjelenítéséhez gyakran efemer anyagokat használok, amelyek idővel átalakulnak, és saját belső erejük révén alakítják tovább a művet. A múlt feltárása összetett feladat, hiszen emlékezete gyakran torzult és töredékes képet mutat. Éppen ezért az elmúlás emlékezete a nyomhagyáson keresztül válik megragadhatóvá: nem a múlt eseményeit rekonstruálja, hanem magát az elmúlást rögzíti, és ezáltal teremti meg saját emlékezetét. A kiszámíthatatlan és az ismeretlen éppen olyan elemi összetevője az alkotói folyamataimnak, mint a tudatosság. Diplomamunkámban a nagypapám halálának feldolgozásával foglalkoztam, ahol az agyag nyomhagyó és nyomfelvevő tulajdonságát használtam az emlékezés és az elengedés folyamatának szimbolikus megjelenítésére. Az agyag és más efemer anyagok időbeliségén keresztül személyes és kollektív narratívák, valós és fiktív emlékek, tudatos és tudattalan rétegek kapcsolódnak össze. Az agyag „emlékező” tulajdonsága mint tudatos kifejezési eszköz játszik szerepet a kép-, és tárgyalkotásban. Legfrissebb munkáimban az agyag képlékenysége és törékenysége mellett a viaszkarcolás technikáját is alkalmazom, amely az emlékezés rétegeinek visszafejtését teszi láthatóvá.