Török Gáspár gyűjtési és archiválási gyakorlatai

A tavalyi évben kutatásaim fókuszában Török Gáspár amatőr fotográfus életműve volt, amelyet egy kiállítás, egy konferencia és két tanulmány formájában dolgoztam fel. Török Gáspár életművének átvételekor már feltűnt az is, hogy amatőr archivistaként is munkálkodott, és elég határozott célkitűzése volt: kísérletet tett egy erdélyi fotótörténeti gyűjtemény megalapozására.

Török Gáspár 1990-es nyugdíjazását követően fotótörténeti gyűjtéssel és kutatással is foglalkozott hobbi gyanánt: egyrészt családi legendák nyomába eredt, másrészt ráérzett a romániai fotótörténeti kutatások hiányosságaira. „Anyám igen sok régi családi fényképet őrizgetett, ez jelentette gyűjteményem alapját. Az erdélyi fényképezés múltjának ismerői által sokszor emlegetett Zeyk Domokost megörökítő dagerrotípia eredetileg anyám tulajdonában volt. Gyűjteményemet a kiterjedt rokonság család archívumaival igyekeztem gyarapítani. A megszerzett sok száz fénykép rendezése közben éreztem, hogy ezeket szakszerűen fel kellene dolgozni, ami értelemszerűen az erdélyi fényképezés múltjának kutatásához vezetett" (Miklósi-Sikes Csaba: Kép- és életmagyarázat. In Kivárt pillanatok. Marosvásárhely, 2004, p. 11) - így nyilatkozott ő maga az indíttatásairól.

Feltáratlan terepnek érzékelte az erdélyi fényképezés történetét: „amikor 1985-ben a Román Fotószövetség megjelentette a romániai fotózás, fotóművészet időrendi mutatóját [Constantin Săvulescu: Cronologia ilustrată a fotografiei din România], bosszantott, hogy erdélyi vonatkozás alig szerepel benne. Mivel a szerző azt válaszolta, hogy nem volt módja tanulmányozni, nekiálltam, s 38 erdélyi fotóműhelyt sikerült feltérképeznem."

Áprilisban ennek a gyűjteménynek a megismerésével és digitalizálásával foglalkoztam: a csaknem 900 kartonlapra kasírozott fénykép csoportosításait, borítékjait próbáltam megérteni, minden olyan szándékosságra utaló rendet, amelyek a gyűjtő szándékát, strukturálási terveit jelezték. Olykor a képek forrásai is kikövetkeztethetők a képek hátralapjára felírt megjegyzésekből, vagy borítékok felirataiból.

A képek digitalizálását Epson szkennerrel végeztem, minden kép-tárgynak digitalizáltam az elejét és a verzóját, kétféle felbontásban: tömörítetlen tiff és kisebb, jpg formátumban. A koszos, lerakódásokat tartalmazó képeket tisztítottam, kerülvén a digitális utómunkát, korrigálásokat. Törekedtem arra, hogy a képen található összes adatot: évszám, név, műterem jelvénye megörökítsem, egy majdani adatbázis számára. A képeken sokszor személyességre, emberi kapcsolatokra utaló feliratok olvashatók: pl. "édesanyám", "drága Piki", "kedves szomszédaink" - amelyek metaadatként kevésbé használhatók, azonban jelzik a kép történetét, megőrzésének szándékát, azt a genealógiai kapcsolathálót, amelyiknek köszönhetően a kép túlélte korát.

A legtöbb képtárgy a gyűjteményben eredetileg műtermi portréként készült el, és látható módon volt egy gyűjtői ambíciói, hogy a 19. századi, vagy a századfordulóhoz kapcsolódó, archaikusabb fotótörténetet térképezze fel. A fotókat tárgyként gyűjtő személyt, Török Gáspárt kevésbé foglalkoztatta a narratíva és a kontextus, pl. a családtörténet, amelyik albumként vagy kollekcióként megőrizte és összetartotta a képeket, hanem sokkal inkább a fotót készítő műhelyek, műtermek, fotósok kiléte érdekelte, ezek lajstromának elkészítésére törekedett, sőt egy kezdetleges kartotékolási, címkézési rendszert is kialakított az adatok összegzése végett.

A gyűjtemény digitalizálása és a metaadatok összegzése lehetővé teszi egyrészt az amatőr gyűjtő "eredményeit" - milyen műtermeket sikerült feltérképeznie, és ez a lajstrom mennyire egyezik a Miklósi Sikes Csaba műteremjegyzékével. Illetve, a gyűjtemény lehetővé teszi az analóg korszak alulról szerveződő fotótörténeti kezdeményezéseinek diskurzusait, episztemológiáját is.