Zsidó Ferenc: a kolozsvári könyvvásáron

Miért van szükség kötetté szervezni a kritikai írásokat? Kinek szólnak egyáltalán? És a sokat hangoztatott kérdés: milyen is a jó kritika? Tamás Dénes úgy érzékelte, már egy kötetnyi anyaga van; az, hogy ezeket mi egységesíti, csak utólag derült ki a szerkesztőnek köszönhetően. Zsidó Ferenc visszatérő motívumokra lett figyelmes a szövegeiben, a kötetté szervezést ez indokolta. Borsodi L. László elsősorban a szakmának szánja ezeket az írásokat, elsősorban a szerkesztőktől, filológusoktól kap visszajelzést, így fontosnak tartotta egybegyűjteni kritikáit. Zsidó Ferenc ezzel ellentétben pont azt emelte ki, ő hisz a kritika ajánló szerepében, gyakran kap visszajelzést arra vonatkozóan, hogy a kritika elolvasása után egy-egy olvasó a kötetet is kezébe veszi. A jó kritikát illetően Zsidó Ferenc az egyenességet, a határozott állásfoglalást, Borsodi L. László a kiegyensúlyozottságot említette, Tamás Dénes pedig a kritika alá vont mű társadalom- és irodalomtörténeti kontextusban való elhelyezést tartja elengedhetetlennek.

Zsidó Ferenc megjegyezte, mindhárman különböző módon írnak és bár a különböző irodalmi folyóiratok gyakran publikálnak kritikát, ezek mind különböző gondolkodást tükröznek magáról a műfajról. Tamás Dénes sem érzékel trendeket, de izgalmasnak talál különböző kísérleti kritikai vonalakat: Balázs Imre József tíz mondatait vagy a Helikonban megjelenő párhuzamos kritikákat. Borsodi L. úgy érzi, párhuzamos beszédmódok zajlanak, nem lát egy közös irányt, magánutasként gondolkodik önmagáról.

A tudósítás teljes terjedelemben a  Helikon folyóirat honlapjá olvasható.