Bemutatkozás

1981-ben születtem Négyfaluban, Erdélyben. Ezen a különleges vidéken öt szoros találkozik, és a hegyek ölelte völgyekben tíz csángó magyar falu húzódik meg, kirajzolva a Barcaság térségét. E falvak közül négy teljesen összeépült; ezek együtt alkotják Négyfalut. Ez a hely mélyen meghatározta világlátásomat és művészi gondolkodásomat.
A Kárpát-kanyarban élve korán megtanultam tisztelni a természet ritmusát. A dombok, hegyek és termékeny földek formái, a patakok tiszta csillanása azóta is visszatérő motívumai munkáimnak. Számomra a természet nem csupán ihletforrás, hanem állandó párbeszéd.

Tanulmányaimat Sepsiszentgyörgyön, a Plugor Sándor Művészeti Líceumban végeztem, ahol a névadó művész szellemisége mélyen hatott rám. Ezt követően a jászvásári George Enescu Művészeti Egyetemen szereztem diplomát grafika szakon. Pályám egyik meghatározó fejezete 2013-ban kezdődött, amikor néhány volt középiskolai osztálytársammal megalapítottuk a Lakóca Egyesületet és az azonos nevű alkotócsoportot, amely nevét Háromszék legmagasabb csúcsáról, az 1777 méter magas Lakóca-tetőről kapta.

2019 és 2025 között az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK) dolgoztam, ahol számos kiállítás szervezésében vettem részt.
Jelenleg Árkoson élek családommal, Sepsiszentgyörgy közelében. A természet közelsége mindennapjaim és alkotói világom elengedhetetlen része, és két gyermek édesanyjaként ezt a szemléletet igyekszem továbbadni számukra is.

Munkáimban a rend keresése egyben annak hiányára is rámutat, különösen arra az elveszett harmóniára, amely egykor az embert és a természetet összekapcsolta. Úgy gondolom, hogy ez a kapcsolat ma már csak tudatos figyelemmel és újraértelmezéssel teremthető meg, és alkotásaim ennek a lehetőségét tükrözik.

A hároméves ösztöndíjprogram során a munkáim a MAG-TÁR alapgondolatát fogják tükrözni, melynek középpontjában a megőrzés és a túlélés kérdése áll egy olyan korban, ahol a természet és az emberi lét egyensúlya egyre törékenyebbé válik.
A projekt egyik kiindulópontja a norvégiai Spitzbergák szigetén található Spitzbergák Nemzetközi Magbunker, a világ egyik legnagyobb és legbiztonságosabb magbankja. Ezen a gondolati síkon haladva a dobozolt, archivált munkák a magokhoz hasonlóan egy védett, zárt rendszerbe kerülnek, ahol egyszerre válnak megőrzötté és elzárttá. A művek fizikai érinthetősége – kizárólag fehér kesztyű használatával – a sérülékenységre és az értékek iránti fokozott felelősségre hívják fel a figyelmet.