Bemutatkozás

1972-ben születtem, egy bükkaljai kis faluban, Kisgyőrben nevelkedtem. Iskolás koromtól foglalkozom néptánccal, népzenével, népi kézművesség több műfajával. A néptáncainkat 17 éves korom óta tanítom és népdalainkat, népzenénket is napi szinten használom. Középiskolai tanulmányaim után a miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Tárának gyűjteménykezelője lettem, jelenleg is itt dolgozom. Munka mellett több végzettséget szereztem és több alkotó közösségnek voltam a tagja, a vezetője. Legjelentősebbnek az egri Lajtha László Néptáncegyüttes vezetését tartom. Évtizedekig voltam a miskolci, az egri táncházak házigazdája. Jelenleg is rendszeres közreműködője vagyok számos borsod megyei és a miskolci táncházaknak. Tánccal, tánctanítással a fél világot beutaztam Svédországtól Ausztráliáig. 2000-2019 között az Agyagbanda vezetője, dobosa voltam. A munkám, a hivatásom, a hobbim, a szenvedélyem mind összefüggenek. A falusi kultúra minden elemével szívesen foglalkozom. 2015-től folytatok a munkám mellett egy kutatást, amely egy elfelejtett státuszszimbólum, a pitykegombok vizsgálatára irányul. Ez a téma a magyar viseletkultúra területén fehér foltnak számít. A pityke a késő bronzkortól napjainkig szinte folyamatosan kimutatható viseleteken, amely nagyon gazdag formai, díszítménybeli változatokban jelent meg a különböző korok, különböző társadalmi rétegek ruházatán. Ezzel szemben az érintett tudományágak szakirodalmában, úgymint a régészeti, történeti, művészettörténeti és néprajzi publikációkban csak elszórtan és esetlegesen bukkannak fel pitykére vonatkozó adatok. Már az eddigi szakirodalmi, levéltári, múzeumi, valamint magángyűjtői körökben történő kutatásaim alapján is elmondható, hogy a különböző anyagú, minőségű és díszítésű pitykegombok kikristályosodott magyar jegyeket hordoznak, valamint hogy egyes típusok elterjedése lokálisan jól körvonalazható. Feldolgozásuk interdiszciplináris eredményekkel kecsegtet.

Iskolák

Magyar Táncművészeti Főiskola

Jelenlegi Munkahely

Herman Ottó Múzeum Miskolc