7. részbeszámoló

Az aktuális időszakban az eddig elvégzett kutatások eredményeinek rendszerezését és összegzését végeztem, különös tekintettel a korábbi adatgyűjtések során feltárt hangszerállományra és forrásanyagra. Ezzel párhuzamosan megkezdtem a mai Magyarország területén a XVIII. századi, valamint a korai XIX. századi orgonatörténet átfogóbb tanulmányozását, amely a késő reneszánsz–barokk hagyományok továbbélésének és átalakulásának megértéséhez nélkülözhetetlen. A terepmunka keretében fényképes felmérést készítettem a révkomáromi református templom 1806-ban épült, Ján Bohák-féle orgonájáról. Emellett vizsgáltam a pápai, a fülöpszállási és a kocsi református templomok XIX. század első feléből, illetve derekáról származó történeti orgonáit, melyek jól reprezentálják a korszak vidéki hangszerépítési gyakorlatát. A felmérések során az orgonaházak kialakítását, a fennmaradt sípanyag arányát, jellegzetességeit, valamint a stiláris és szerkezeti jegyeket dokumentáltam. A szakirodalmi kutatás során az 1989-es országos orgonafelmérés anyaga volt segítségemre (ZTI+magántulajdonú másolatok, kézirat). Ezek lehetővé tették a vizsgált hangszerek tágabb történeti és stiláris kontextusba helyezését. Az időszak további eredményeként összeállítottam egy rövidebb értekezést a XVII. századi kárpát-medencei orgonák stiláris besorolásáról, amely a reneszánsz, manierista és korai barokk jegyek együttélését és regionális eltéréseit tárgyalja, valamint választ ad arra a kérdésre, hogy miért tekintem az értekezésemben a XVII. századi magyar és lengyel hangszereket reneszánsz stílusú orgonáknak. Az elvégzett munka összességében megalapozza a következő kutatási szakasz szintetizáló jellegű feldolgozásait.