A magyar absztrakció tiltott gyümölcsei
A beszélgetés a „XX. századi magyar művészek külföldön” című, 1970-ben rendezett kiállítás segítségével idézi fel a hazai absztrakt művészet történetének egyik meghatározó, a Kádár-korszak „kirakat kultúrpolitikája” által befolyásolt korszakát.
1970-ben a Műcsarnokban rendezték meg a „XX. századi magyar művészek külföldön” kiállítást. A tárlaton az itthonról elszármazott, emigrációban dolgozó művészek mutatkoztak be. A politikai elszigeteltségét a Nyugat felé való látszólagos nyitással oldani kívánó Kádár-korszak „kirakat kultúrpolitikájának” jegyében a rezsim által hivatalosan preferált szocreál művészettel szembehelyezkedő, 1956 előtt külföldre emigrált művészek részvételével megvalósult esemény további, a Műcsarnokban rendezett nagyszabású kiállítás számára jelentett követendő mintát. Az előadás a Műcsarnok archívumában őrzött források, kortársakkal készített interjúk és állambiztonsági aktákból előkerült iratok felhasználásával arra keresi a választ, hogy mennyiben tekintette az Aczél György vezette kultuszminisztérium politikai fegyvernek az absztrakt művészetet? Miért alkalmaztak kettős mércét a kultúrpolitika hazai irányítói az itthon maradt és az emigrációban élő magyar művészekkel szemben? És egyáltalán mennyiben lehetett az 1960-as és az 1970-es évek fordulóján született nonfiguratív alkotásokat a szabadság metaforájaként értelmezni a vasfüggöny mögött?
http://mucsarnok.hu/hirek/hir.php?mid=tt9hu3LLdAdgiPu3swHNW1&tax=5605b400e0c53