Bemutatkozás

Az ELTE-n művészettörténetből, az Iparművészeti Egyetemen tipográfiából szereztem diplomát. 2005 óta a budapesti Szépművészeti Múzeumban dolgozom, 2014 óta a Vasarely Múzeum szakmai vezetésével vagyok megbízva. Kutatási területem a fotográfia, az animációs film, a kinetikus-, fény- és médiaművészet, illetve a 20. századi képzőművészet avantgárd irányzatai. Ösztöndíjasként megfordultam a bécsi, a berni és a karlsruhei egyetemeken, a washingtoni Smithsonian American Art Museumban, illetve az MIT-n. Doktori fokozatomat 2014-ben szereztem meg. Posztdoktorként a berlini Transregionale Studien programban, a los angelesi Getty Research Institute-ban és a szingapúri NTU/CCA-ben töltöttem el jelentősebb időt. Az évek során szerzett számos elismerés közül a Magyar Tudományos Akadémia Opus Mirabile-díjára vagyok a legbüszkébb.

Gyerekkorom óta foglalkozom fotográfiával és mozgókép-készítéssel. Több mint egy évtizede ismerkedtem meg a dokumentumfilm lehetőségeivel. A leforgatott nyersanyagok egy részét kurátori munkám során gyakran felhasználom, például a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria általam rendezett kiállításaihoz.



Pályázatom az emigrációban élő magyar művészek az 1960-as és 1970-es években való hazai bemutatkozási lehetőségeit dolgozza fel. A téma kapcsán elsősorban az érdekel, hogy mekkora figyelem övezte az emigráns magyar művészek jelenlétét idehaza, illetve ennek fordítottja – kideríteni azt, hogy volt-e rá igény, hogy a magyar művészet képviselőivel kapcsolatot tartsanak fenn a vasfüggöny mögött élők. Munkám célja az, hogy személyes beszámolók alapján és archívumi forrásokra támaszkodva rekonstruáljam azokat a rejtett kapcsolatokat, amelyeknek köszönhetően a disszidens művészek által felvetett problémák fokozatosan beépültek itthon maradt társaik repertoárjába, hatást gyakorolva a Kádár-rendszerben élők gondolkozásmódjára, és áltakítva a kortárs művészetről vallott elképzelése(in)ket.