Vasarely: Hommage à 1969. A „támogatott absztrakció” ötvenéves hazai jubileuma / Orosz Márton (társkurátor) dokumentumfilm-riportjai

Vasarely: Hommage à 1969

A „támogatott absztrakció” ötvenéves hazai jubileuma

A kamarakiállítás a hatvanas években már világsztár Victor Vasarely művészeti hazatérését jelentő 1969-es, a Műcsarnokban rendezett nagyszabású tárlatát idézi meg korabeli fotók, filmek és dokumentumok segítségével.

Ötven évvel ezelőtt, 1969 őszén láthatta a közönség Victor Vasarely első és mindmáig legnagyobb retrospektív bemutatóját Magyarországon az addig kizárólag csak megtűrt absztrakt művészet egyik első, hivatalosan is jóváhagyott hazai megjelenéseként. Az esemény egyúttal a legreprezentatívabb, a legtöbb művet felvonultató olyan válogatás volt, amit a művész életében rendeztek. A szűk egy hónap alatt, amíg nyitva volt a kiállítás, a korban abszolút rekordnak számító közel 100 ezer látogató volt kíváncsi rá.

Az úgynevezett kirakat kultúrpolitika jegyében az aczéli vezetés – a Vasarely-tárlat megrendezésének indíttatásához hasonlóan – az 1960-as évek végétől megpróbált nyitni a magyar származású, elismert külföldi művészek felé. Ebbe a sorba Vásárhelyi Győző alakja, demokratikus művészeti elvei kiválóan illeszkedtek.

A Műcsarnok archívumában található dokumentumok és fotók érzékletesen illusztrálják azt az ellentmondásos – egyesek által elfogadhatatlannak, mások által lenyűgözőnek ítélt –, de mindenképpen óriási hatást kiváltó jelenséget, amit a budapesti termekben felvonultatott nagyszámú op-art mű jelenthetett az elszigetelt, szocialista realista művészeti ízléshez szokott magyar nézők számára.

Vasarely nem politikai üldöztetés vagy művészi sikertelenség miatt döntött a végleges franciaországi letelepedés mellett, és a húszas évek végi emigrációját követően sem szakította meg hazájával a kapcsolatot.

Bár  magyarországi képzőművészek között voltak, akik talán – jogos – ellenérzésekkel figyelték az ünnepelt nyugat-európai Vasarely „hazaérkezését” (például Major János akciója is ilyen volt), kiállításának az állampárt által is támogatott megvalósulása felcsillantotta számukra a reményt, hogy a modern és az absztrakt művészetnek a jövőben nagyobb teret fog szentelni a szocialista kultúrpolitika. Sajnos, mint tudjuk, hiába.

A pop-up tárlat fókuszpontjában Herskó Anna művészi igényű dokumentumfilmje áll. Az archív felvétel a Műcsarnokban a saját kiállítását rendező, a nézőt kulisszatitkokba avató és ars poeticáját különös intimitással megmutató „ismeretlen ismerősről”, a kultikus tisztelettel körbevett Victor Vasarelyről lebbenti fel fátylat.