Lehetnél akár díszlettervező... Beszélgetések kortárs alkotókkal hivatásukról, szakmai életútjukról - Interjú Horesnyi Balázzsal

Lehetnél akár díszlettervező...

Horesnyi Balázs díszlettervezővel szakmai útjáról, hivatásáról beszélgettünk…

Mikor találkoztál először bármilyen módon ezzel a szakmával, ért-e valamilyen igazán meghatározó élmény vele kapcsolatban?

Gyerekoromban a házunkban lakott egy idős hölgy. Szomszéd barátokkal együtt többször töltöttük nála a délutánokat. Neki volt egy régi bábszínháza, különlegesen szép bábokkal. Ők voltak a társulat, és volt négy vagy öt különböző háttér, „díszlet”. A várkastély udvarától a rengeteg erdőig. Csupa festett vászon falemezre ragasztva. A mai napig él bennem a díszletváltás hatása. Lenyűgözött.

Hány éves korodban döntötted el, hogy ezt a hivatást választod?

Néhány évvel később ugyanezzel a hatással találkoztam egy filmben. Ingmar Bergman: A varázsfuvolájának a nyitány utáni kezdő képei: Egy erdei tisztásról „átrepültünk” az Éj királynőjének palotájába. A váltás leírhatatlan, hogy ilyen egyszerű színpadi elemekkel, a festészet és a világítás cseréjével, ekkora varázslatot lehet teremteni. Gondoltam, ezt nekem ki kell próbálnom.

Volt-e olyan hobbid, jártál-e olyan szakkörre gyerekként, amely észrevétlenül is terelgetett efelé a foglalkozás felé?

Mindig is rajzoltam, festettem, de akkor határoztam el, hogy megismerkedek a színpaddal. Ez gimnázium elején lehetett.

Milyen tanfolyamokat, iskolákat végeztél el, hogy hivatalosan is e szakma képviselője lehess?

Megtudtam, hogy díszlettervezést a Képzőművészeti Főiskolán (ma már Egyetem) oktatnak. Innentől kezdve elég komolyan készültem a felvételire, ami lényegében ugyanaz volt, mint a festőknek, szobrászoknak vagy grafikusoknak: Alakrajz, tanulmányrajz modell után. Nálunk annyi különbség volt, hogy a második fordulón nekünk illusztrációkat is kellett készítenünk megadott regény részlethez. Szinpadi- vagy díszlettervezői feladat a felvételin nem volt. Felvettek elsőre, és igen komoly és szép öt év következett. Két fantasztikus idős mester tanított minket az úgynevezett „Szakmára”. Megtanultunk technikai kérdéseket: hogy kell színpadi rajzokat készítenünk, hogyan lehet a színpad arányaival játszani, mi az a zsinórpadlás, mi a forgó színpad? Megtanultunk világítani. A színpadi világítás nagyon fontos, nem lehet jó díszlettervező az, aki nem tudja megtervezni a fényeket a saját előadásába.  De emellett tanultunk művészettörténetet, drámatörténetet. Megtanultunk önállóan gondolkozni, színdarabokat olvasni, értelmezni, fejben megrendezni, s kialakítani hozzá egy teret. Megtanultunk makettot készíteni. Rengeteg makettot csináltunk, sokat kísérleteztünk, hogy minél jobban ábrázolni tudjuk azt, amit egy színdarabbal el szeretnénk mondani.

Milyen affinitásokra, képességekre van szükség ehhez a pályához?

Ehhez a szakmához szeretni kell a meséket. S szeretni kell ezeket tovább mesélni. Érteni és ismerni kell a drámairodalmat. ez a képesség fejleszthető, hiszen csak az olvasás szeretetén múlik. Nekünk az a feladatunk, hogy egy történet tereit, helyszíneit kitaláljuk a lehető legizgalmasabb módon, úgy hogy az a legjobban hozzánk szóljon. Shakespeare Hamlet a dán királyfi történetét egy északi rideg várkastélyba helyezte. Mi áttehetjük máshova, s evvel tovább is gondoltuk a mesét.

Sokáig folyt vita akörül, hogy a díszlettervezésnek hol a helye. Szerintem egyértelmű, hogy nem az irodalom vagy dramaturgia felől kell megközelíteni, hanem a képzőművészet felől, és a képzés helye képzőművészeti egyetemen van. De nem az lesz díszlettervező, aki megunta a festészetet, vagy nem volt jó grafikus, szobrász, hiszen sok más képesség is kell hozzá. Ismerni kell a dramaturgiát, szeretni kell a színdarabokat, színházat, és mindent képben kell látni. Annak érdemes ezt a pályát választani, aki a történetekhez tervez egy saját világot, meg tud filmesíteni bármilyen jelenetet, amit olvas, és színpadra tudja vinni a szövegeket. Jól kell tudni drámát elemezni, mert látni kell, hányan vannak a színpadon, kit lehet kiemelni, kihagyni, ki miért van ott, mi a fontos, mi az, ami nem olyan fontos. Tudni kell, mit lehet megvalósítani technikailag, és mi az, ami nem kivitelezhető. Valamint természetesen jól kell hozzá rajzolni. Ismerni kell az anatómiát, és tudni kell tanulmányrajzokat készíteni, festeni. Mert aki tud rajzolni, az másképp látja a világot.

Fejleszthetőek-e ezek a képességek már gyermekkorban?

Ez a képesség fejleszthető, hiszen csak az olvasás szeretetén múlik. Nekünk az a feladatunk, hogy egy történet tereit, helyszíneit kitaláljuk a lehető legizgalmasabb módon, úgy, hogy az a legjobban hozzánk szóljon. Shakespeare Hamlet, dán királyfi történetét egy északi rideg várkastélyba helyezte. Mi áttehetjük máshova, s evvel tovább is gondoltuk a mesét.

Milyen tevékenységekből áll a munkád?

Megkapom a színdarabot. Elolvasom. Hozzáolvasok. Kihagyhatatlan a mű elemzése, mert a díszlettervezés során figyelembe kell venni a járásokat: kik sétálnak be a színpadra, hányan vannak a színpadon a jelenet alatt. A díszlet ugyanis meghatározza, mennyi úton és módon lehet bejönni, merre lehet lépni, hangsúlyos lesz-e a szereplő megjelenése, vagy sem. A színészt is inspirálja, milyen a helyszín, másképp játszik egy leszűkített, vagy egy hatalmas, üres térben, egy megdöntött, vagy épp mozgó talajon. Egészen más, ha végtelen sivatagban, vagy zegzugos, kiismerhetetlen alaprajzú könyvtárban járunk. Az sem mindegy, hogy oldalt sétál be az új szereplő, vagy a színpad közepén van egy ajtó, és aki azon belép, azonnal hangsúlyt kap. Első, hirtelen támadt gondolataimat rendszerezem, vázlatozok (rajzban, makettban). Sokat beszélek a rendezővel. Eldöntöm, hogy legyen e színpadi változás, s ha igen, akkor mennyi? Látványosan változzon a tér (úgynevezett nyíltszínen), vagy eldugva a függöny mögött, meglepetésként? És így tovább...

Ezek után elkezdem a végleges makettot, ami persze közben is alakul a munka folyamán. Ha kész, megmutatom azoknak a munkatársaimnak, akik kivitelezik, felépítik nagyban a díszletet. Asztalosok, festők, szobrászok, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Átbeszélem velük, mert ilyenkor ők rendkívül sok jó gondolatot adnak, majd elkészítem a részletrajzokat, amikből ők pontosan dolgozni fognak. Ezután ők elkezdik a munkát. Egy nagyobb díszlet körülbelül 4-5 hét alatt készül el. Persze ezek alatt a hetek alatt még némileg alakítható a terv.

Milyen más szakmák társulnak a tiédhez egy munkafolyamat során, kell-e más foglalkozást képviselő emberekkel együtt dolgoznod a munkád során?

A díszlet meghatározza az előadás egész stílusát. Egy rendező neki sem áll a darab elkészítésének anélkül, hogy ne lenne ötlete, alapgondolata a díszletre. Már a munka kezdetén hívja a díszlettervezőt, akivel hasonló a kapcsolata, mint a filmrendezőnek az operatőrrel. Ők ketten közösen alakítják ki az egész darab sajátos, csak arra az alkalomra érvényes világát. Ezért nem működik az soha, hogy a már kész díszlethez rendeznek új darabot. Egy előadás egyszeri és megismerhetetlen.

A munka során aztán együtt dolgozom a díszletek kivitelezőivel: asztalosokkal, festőkkel, szobrászokkal. A látványért többi alkotótársammal is közös munka folyik természetesen: a jelmeztervezővel, a világításért felelős szakemberekkel, a kellékesekkel.

Elégedett vagy-e a hivatásoddal, ennyi tapasztalattal a hátad mögött, mai fejjel is ezt a szakmai utat választanád-e?

Fogalmam sem volt róla, de egy ismerősöm elárulta, hogy 350 körüli az eddig tervezett díszleteim száma. Ledöbbentem, nem is gondoltam bele soha. Nehéz kiemelni egyetlen alkotást ezek közül.

Alapvetően elégedett vagyok, szeretem csinálni. Nagyon sok komoly barát, munkatárs vesz körül. Például az előbb említett szobrászok, festők. Sokat tudtunk egymástól tanulni.

Egy viszont hiányzik, de az viszont nagyon: a bábszínház kimaradt az életemből. Athénban jöttem rá, ahol megismerkedtem a görög bábszínházzal. Tiszta grafika, tiszta festészet, ősi, régi, önálló világ, nagyon komoly hagyományokkal, mai elemekkel. Gyönyörű! Ma már egyre inkább teret nyer nálunk is a bábművészet, de a mi időnkben nem láttunk benne jövőt. Pedig ez egy nagyon izgalmas műfaj, amit szívesen kipróbálnék. Szinte alig foglalkoztam vele, de remélem, még nem késő. Azokat a munkákat tartom sikeresnek ahol sikerült egy összjátékot összehozni: Fantasztikusan, megrendítően jól játszanak a színészek, káprázatos zenét írt a zeneszerző a lehető legizgalmasabban sikerült a díszlet, tündökletes világítás, s ez így egymást kiegészítve egy pompázatos előadást hozott létre ez nem mindig van így, de mindig erre törekszünk.

Milyen munkáidat, elismeréseidet, szakmai találkozásaidat tekinted pályád fontos mérföldköveinek, mi jelenti számodra a sikert?

A rossz díszlet tönkreteheti a darabot, és rengeteg szempontot figyelembe kell venni a tervezés előtt. Ilyen a kor, amelyben a történet játszódik - néha nem lehet rajta változtatni, máskor jobbat tesz az előadásnak, ha másik századba helyezzük át. Nagyon fontos, melyik színházban készül a mű, ahogy az is, ki játssza a főszerepet, mert az ötletelés során már vele képzelem el a jelenetet.

Azokat a munkákat tartom sikeresnek, ahol sikerült egy összjátékot összehozni. Fantasztikusan, megrendítően jól játszanak a színészek, káprázatos zenét írt a zeneszerző, a lehető legizgalmasabban sikerült a díszlet, tündökletes a világítás, s ez így, egymást kiegészítve egy pompázatos előadást hozott létre. Ez nem mindig van így, de mindig erre törekszünk.

Foglakoztál-e már gyerekek tanításával, képzésével a munkád során?

Nem foglalkoztam gyerekek tanításával. Egyetemen tanítottam díszlettervezést néhány évig. De az egyetemisták már csak félig gyerekek.

Ha egy személyes üzenettel szólíthatnál meg mai gyerekeket, mivel tennéd számukra vonzóvá ezt a pályát?

Ez a pálya vonzó magától is. Az viszont fontos, hogy egy produkciót közösen hozunk létre. Aki önálló, független festő vagy költő szeretne lenni, az kerülje a színházat. Itt játszótársak vannak. Ez egy jó játszóhely. Ha az alkotótársak jól választják meg egymást, akkor többnyire remek dolgok születnek, persze önmagunk feladása nélkül. Ez egy nemes foglalatosság! El lehet lenni vele akár egy életen keresztül!