Lehetnél akár divatrajz-oktató iparművész... Beszélgetések kortárs alkotókkal hivatásukról, szakmai életútjukról - Interjú Dévai Zsófiával

Lehetnél akár divatrajz-oktató iparművész...

Dévai Zsófia textiltervező iparművész, vizuális kultúra szakos tanár és művészetterapeuta, mindemellett háromgyermekes édesanya. Zsófival szakmai útjáról, hivatásáról beszélgettünk…

Mikor találkoztál először bármilyen módon ezzel a szakmával, ért-e valamilyen igazán meghatározó élmény vele kapcsolatban?

Meghatározó személyek voltak gyerekkoromban, akik támogatták és segítették a képességeim kibontakozását. Nagymamámnál, aki varrónő volt, bújtam a divatlapokat és másolgattam a divatrajzokat. A rajztanárnőm, akinek ezért örökké hálás leszek, rábeszélte a szüleimet, hogy a vidéki városból felvételizhessek a budapesti Képzőművészeti Szakközépiskolába. Gyakorlatilag ő készített fel fél év alatt. Máig misztikus, hogy elsőre felvettek egy akkoriban nagyon népszerű iskolába, a többszörös túljelentkezés ellenére.

Hány éves korodban döntötted el, hogy ezt a hivatást választod?

11-12 éves lehettem. Sportorvosi vizsgálaton mondtam ki először, amikor egy színteszten nem teljesítettem jól. Nagyon megijedtem, hogy nem lehetek festőművész, vagy valami hasonló, nem emlékszem pontosan. Azt hiszem a realitásérzékelésem miatt „csak” rajztanár-t mondtam az orvosoknak. J

Volt-e olyan hobbid, jártál-e olyan szakkörre gyerekként, amely észrevétlenül is terelgetett efelé a foglalkozás felé?

Nem volt észrevétlen, mert 14 évesen a rajztanárom foglalkozott velem és külön szakkörbe is elküldött a városi művelődési házba a nagyok közé (főiskolára készülők jártak oda akkoriban).

Milyen tanfolyamokat, iskolákat végeztél el, hogy hivatalosan is e szakma képviselője lehess?

A már említett Kisképzőt, aztán a Dekor sulit, aztán az Iparművészeti Egyetemet, ahol a szakmai mellett tanári diplomát is szereztem. 2020-ban pedig művészetterapeutaként diplomáztam a Wesley János Főiskolán.

Milyen affinitásokra, képességekre van szükség ehhez a pályához?

Nagyon összetett. Nyitottság, elmélyültség, befelé figyelés, kíváncsiság, türelem, alkotóvágy természetesen, de még sorolhatnám a végtelenségig. Valami olyan dologra összességében, hogy változtatni, javítani szeretnél a világon, meg kifejezni önmagadat persze, és megmutatni a tudásod az alkotásaidon keresztül. A tanításban is van ego, exhibicionista vágyak, kifele fordulás, és el kell, hogy jöjjön talán egy elemi ösztön, hogy átadd, amid van. Ez nagyon nagy energia. De az alkotásban is szükséges ez a belső tűz. A tenni akarás. Az alkotóvágy, hogy keretes legyen a megfogalmazás. :D Egyébként nagyon komoly belső utazás, önismereti program

(De van olyan munka, amit ha jól végzel, nem önismereti út? Csak kérdezem, nem tudom a választ.)

Fejleszthetőek-e ezek a képességek már gyermekkorban?

Szeretném azt hinni, hogy igen, különben nem foglalkoznék már egész kis gyerekekkel. :Milyen tevékenységekből áll a munkád?

Tervezés, alkotás, és tanítás gyakorlatilag szétválaszthatatlanok egymástól az életemben. Én sajnos keveset rajzolok, és a jelenlegi életszakaszomban nem dolgozom textiltervezőként, bár nagyon vágyom rá és remélem, újra eljön az ideje. Most a tanítás maga az alkotás, illetve az, hogy tananyagszerkesztőként is dolgozom. Nagyon jó team-munkában, aktuálisan középiskolai- és érettségi rajzfeladatokat találunk ki (felvételire készülőknek is). A Budai Rajziskolában is foglalkozom felvételizőkkel, kicsikkel és nagyokkal is. Emellett tanítok általános iskolákban. Nagyon összetett a munkám: feladatokat találok ki minden nap, ez rengeteg gyűjtőmunkát, ötletelést, és anyagismeretet kíván. Naprakésznek kell lenni, de kell egy nagy adag háttértudás is. Talán azzal tudom legjobban kifejezni, hogy egy művésznek és egy tanárnak is könnyedén kell ötvöznie a múltat a jövő technikáival és közben mégis nagyon a jelenben kell lenni, figyelni a kortárs rezdülésekre, és főként a gyerekekre, akikkel épp foglalkozunk. A lelkükre is. Ez is nagyon izgat –így csatlakozik a munkámhoz most már a művészetterápia is.

Milyen más szakmák társulnak a tiédhez egy munkafolyamat során, kell-e más foglalkozást képviselő emberekkel együtt dolgoznod a munkád során?

Igen, és ez is nagyon izgalmas mindig. Mert nagyon szeretek csapatban dolgozni. A legjobban a nagyon másfelől érkező gondolatok izgatnak, de nem vagyok profi az önérvényesítésben, ezért sokszor észreveszem, hogy adott esetben alul maradok a más szemlélettel bíró emberrel egy vitás helyzetben. Egy jó együttműködésben egyenrangúnak kell lenni. Ezt még tanulom. Így egyelőre a közel azonos gondolkodású emberekkel tudok jól együttműködni, pl. művészkollégákkal.

De a kérdésedre a lényeges válasz: tervezőként pl. egy varrodában találkozom sokféle szakemberrel (varrónő, szabász, alapanyag-forgalmazók, stb.), a folyamat végén a kereskedővel, vagy a megrendelővel és a vásárlóval. Ez is tiszta pszichológia.

Tanárként most pl. online felületet ismerő számítógépes szakemberek segítenek nekünk sokat. a tananyag-szerkesztésben és az aktuális online tanításban is. Nagyon sok új online technikát – értsd appokat :D ismerek meg ép.

Elégedett vagy-e a hivatásoddal, ennyi tapasztalattal a hátad mögött, mai fejjel is ezt a szakmai utat választanád-e?

Épp tegnap kérdezték a tanítványaim, és nagyon jóleső érzéssel tudtam válaszolni, hogy igen. Nincs más utam J Még akkor is, ha nincs mindenben sikerélményem. Azt is kérdezték, hogy volt-e b-tervem a felvételi előtt. Nem volt. Nagyon elszánt voltam (Azt hiszem, ez kell is egy ilyen útra.) És szerencsém volt, hogy a családom ebben mindig támogatott. Nem akartak másnak nevelni. Ez fontos.) Csakis az Iparművészeti Egyetemre mentem volna, textiltervező akartam lenni  Szívesen tanultam volna lakberendezést is, talán ha nem vesznek fel a MIE-re, Sopron felé indulok, ott azt tanulhattam volna.Ha a Kisképzőben kezdhetném újra, akkor viszont bőr-szakra mennék inkább. (Bár megszűnt ebben a formájában). Kalap-tervezést is szerettem volna tanulni, amit viszont most már lehet az egyetemen – ez szuper!

Milyen munkáidat, elismeréseidet, szakmai találkozásaidat tekinted pályád fontos mérföldköveinek, mi jelenti számodra a sikert?

Jól sikerült például a diplomám Fellengzősen hangzik, de le merem írni (mert nem beszélgetünk), hogy az utánunk jövő évfolyamokat is megihlettem a munkáimmal. Egy bizonyos technikával színátmenetes kollekciókat terveztem, ez még sokáig ható volt, úgy vettem észre. Díjat is nyertem vele. Ma is szeretem ezt a munkám. Aztán nagyon izgalmas volt Moholy ösztöndíjasnak lenni. A babahordozós terveimmel még sokáig szerepeltem színvonalas kiállításokon, illusztris helyeken, nagy múzeumokban. De ez a munkám már elavult. Szeretnék újakat létrehozni majd, de most nem ez az utam. J

Foglakoztál-e már gyerekek tanításával, képzésével a munkád során?

Folyamatosan.

Ha egy személyes üzenettel szólíthatnál meg mai gyerekeket, mivel tennéd számukra vonzóvá ezt a pályát?

Semmivel. Nagyon őszintén. A tegnapi beszélgetésem a gyerekekkel is arra int, hogy ne befolyásoljak senkit, semmilyen irányban. Mindenkinek meg kell találnia a maga útját, és hiszem, hogy aki kellően figyel befele, az tudja is, mi a dolga ezen a világon. J Abban lesz jó és elégedett.